Sarlatán
2020.10.29. (Charlatan) Korát megelőző orvosfenomén, vagy az emberek jóhiszeműségével játszó kuruzsló? A csehszlovák gyógynövényszakértő, Jan Mikolášek emberek millióit gyógyította, akiknek nem volt pénze vagy lehetősége arra, hogy valódi orvosokhoz forduljanak. Tudásának felsőbb körökben is híre ment, többen többféleképpen próbálták ellehetetleníteni a munkáját – legyen szó a fasizmus éveiről, vagy az azt követő kommunizmusról.
A történelmi tablók szakavatott rendezője, Agnieszka Holland (Európa, Európa, Sötétségben) ismét egy kevésbé ismert életutat tár a közönség elé. A Sarlatánban Mikolášek sikerekben és bukásokban gazdag életén keresztül azonban nem egyetlen sors, hanem a XX. századi Kelet-Európa korszakai és gondolkodásmódja tárul elénk.
KRITIKA
Az embereket orvosi diploma nélkül gyógyító, és a kommunizmusban meghurcolt Jan Mikolášek története ennél sokkal megrázóbb drámát ígért.
Soós Tamás
Jan Mikolášek egyetlen dolgot akart egész életében: gyógyítani. Monomániásan, mindenek felett. Ennek érdekében a nácikkal, a kommunistákkal is kiegyezett. Ha hagyják gyakorolni a hivatását, neki igazán nem gond kirakni egy náci zászlócskát az autójára. Magánéletében sem volt makulátlan ember, a szeretőjét úgy láncolta magához, hogy azzal több sorsot is tönkretett. De közben százezreket, milliókat gyógyított meg. Ezt a kettősséget próbálja megragadni a lengyel rendezőnő, Agnieszka Holland (A titkok kertje, Teljes napfogyatkozás, A város alatt) életrajzi filmje. Azt is mondhatnánk, hogy talán túlságosan is sikeresen, ugyanis a Sarlatán legnagyobb problémája az, hogy nem engedi a nézőt közel a főhőséhez, döntéseivel akaratlanul is olyan messzire távolítja tőle Mikolášek alakját, hogy azzal kilöki a nézőt a filmből. Szimpatikus a vállalás, miszerint nem akar szentet faragni a népi hősként tisztelt gyógyítóból, ugyanakkor Mikolášek ellentmondásai nem az emberi természet érdekfeszítő dilemmáiként, hanem egy antihőssé váló ember vállalhatatlanul durva következményekkel járó határátlépéseiként jelennek meg. A korszak – nácizmus, kommunizmus – ábrázolása a sémák szintjén marad, a film középpontját alkotó románc pedig hiába teszi ki a játékidő tetemes hányadát, nem kel igazán életre. A hiányosságokért a neves cseh színész, Ivan Trojan alakítása és a hangulatot kiválóan felfestő fényképezés igyekszik kárpótolni.
118 perc, cseh-ír-szlovák-lengyel
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!