Interjú: Jason Blum
Jason Blum: „Hagyjuk, hogy a rendezők a saját kardjuk által váljanak hőssé vagy pusztuljanak el”
A horrorguru Jason Blum nevéhez olyan klasszikus rémisztegő filmek kötődnek, mint a Sinister, az Insidious, a Parajelenségek, az Oculus, a Tűnj el! vagy A láthatatlan ember, most pedig másfél hónap leforgása alatt hat új filmjét is bemutatják. Hollywood egyik legszorgalmasabb és legsikeresebb producere a Bűvölet – Az örökség apropóján adott interjút a VOXnak.
Tóth Csaba
A Blumhouse-filmek nagy része úgy készül, hogy a rendezők megkeresnek téged az ötleteikkel, te pedig eldöntöd, támogatod-e, hogy film készüljön belőlük. Ez volt a helyzet a Bűvölet – Az örökség esetében is, vagy ezúttal te kerestél rendezőt a projekthez?
Ez most valahol a kettő között helyezkedett el. Szerettünk volna egy második részt készíteni a Bűvölethez, ezért kiküldtük pár rendezőnek, hogy mit szólnának hozzá. Ők átgondolták a dolgot, majd meghallgattuk az ötleteiket, és azt választottuk, akit a legjobbnak találtunk. Zoe Lister-Jones egy hotelben mesélt nekünk és a Red Wagonosoknak – ők a cég, akikkel ezt a filmet közösen készítettük – az elképzeléseiről, mi pedig rögtön beleszerettünk az ötleteibe, és nekiadtuk a filmet.
A Blumhouse-t sokáig vádolták azzal a woke culture (a mozgalom tagjai a társadalmi és faji érzékenységet helyezik előtérbe – a szerk.) képviselői, hogy nem elég érzékeny a társadalmi és faji problémákra, kevesellték például a női rendezőket és a női témákat. Aztán tavaly jött a Fekete karácsony című filmed, ami meg azt a kritikát kapta, hogy túlságosan a fenti témákat helyezte előtérbe. Mit tanultál ebből? Hasznos lecke volt ez a Bűvölet – Az örökség készítésekor?
Igazad van, tényleg mindkét végletet megkaptuk. Igazából azt tanultam ebből, hogy próbálom figyelmen kívül hagyni a kívülről ránk nehezedő elvárásokat, mert úgysem lehet nekik eleget tenni. Azt gondolom, hogyha jól dolgozol, a lehető legjobb filmeket készíted, miközben figyelsz arra is, hogy mi folyik körülötted a világban és a társadalomban, akkor abból születhetnek érvényes, a korszakról valódi mondanivalóval rendelkező filmek.
Nem túl rizikós olyan folytatást készíteni, amiben nem tűnnek fel az első rész színészei?
Úgy hiszem, hogyha egy folytatás egy-két-három-négy évvel később követi az eredetit, akkor elég rosszul veszi ki magát, ha nem szerepelnek benne az első film színészei. A Bűvölet esetében viszont majdhogynem két és fél évtized eltelt, ezért úgy hiszem, megúszhatjuk, hogy nem használjuk az első film színészeit.
Jól érzem, hogy sokkal jobban szeretsz ismert karakterszínészekkel, például Kevin Baconnel, Ethan Hawke-al vagy most épp David Duchovnyval dolgozni, mint nagy, A-kategóriás hollywoodi sztárokkal?
Bizonyos szempontból igazad van, de nincs szó arról, hogy irtóznék a nagy nevektől. A tévés produkciókat gyártó cégünkben jellemzően több nagy sztárral dolgozunk, volt már sorozatunk Russell Crowe-val és Amy Adamsszel is. Ugyanakkor a filmjeinkben nem keresem annak lehetőségét, hogy nagy sztárokat szerződtessünk. Ennek a fő oka, hogy a filmjeink alacsony költségvetésűek, és a nagy sztárok jellemzően nem szeretnek alacsony költségvetésű filmekben dolgozni.
A Blumhouse sokáig arról volt híres, hogy eredeti ötletekből készülnek a filmjeitek, de az elmúlt években ti is beszálltatok régi franchise-ok (Halloween, A láthatatatlan ember vagy most a Bűvölet – Az örökség) újraélesztésébe. Másképp álltok az ilyen franchise-okhoz, mint a többi stúdió?
A franchise-rendszerben nem jellemző, hogy a rendezők nagy alkotói szabadságot kapjanak, viszont nálunk megkapják. Övék a végső szó abban, kik szerepeljenek a filmben, sőt, még az utolsó vágás joga is őket illeti. A lehető legnagyobb kontrollal rendelkeznek a filmjük felett. Hagyjuk, hogy a saját kardjuk által váljanak hőssé vagy pusztuljanak el, ami meglehetősen szokatlan felállásnak számít Hollywoodban.
Cserébe viszont meglehetősen szűkös költségvetésből kell dolgozniuk…
Ez így van, de a franchise-filmjeinkre azért többet költünk, mint az eredeti ötletekből készült darabokra. Ezeknek a filmeknek van egy beépített közönsége, ami valamelyest csökkenti a kockázatot. A Bűvölet – Az örökség például többe került, mint egy átlagos Blumhouse-film, de még így is olcsónak számít.
Miért választottatok nagyrészt ismeretlen lányokat a főszerepekre?
Igazából az első filmbe sem válogattak nagy neveket, Neve Campbell csak később, részben ennek a filmnek köszönhetően vált ismertté. És ahogy korábban említettem, nem gondolkodom sztárközpontúan, a megfelelő színészeket akarom megtalálni a megfelelő szerepekre. Ha pedig szerencsénk van, akkor mi lehetünk azok, akik felfedezik a jövő sztárjait, ahogy az például az első Bűvölet esetében is történt.
Az 1996-os Bűvöletben akadt néhány horrorisztikus, igazán rémisztő jelenet, de a másodikban nem találtam nyomát ilyeneknek.
Mielőtt nekikezdtünk a forgatásnak, Zoeval eldöntöttük, hogy ez egy PG-13 (az amerikai besorolás szerinti 13-as korhatárkarika – a szerk.) film lesz. A sztori fiatal lányokról szól, és azt akartam, hogy a fiatal lányok megnézhessék a filmet, és jegyet válthassanak rá. Meséltem Zoenak az elképzelésemről, és szerencsére ő is maximálisan egyetértett vele.
A filmet a régi rajongóknak vagy a mai tinédzsereknek készítettétek?
Remélhetőleg mindkét csoportnak. Az volt a cél, hogy azok is értsék, akik sosem látták a Bűvöletet, ugyanakkor van benne annyi utalás az első filmre, hogy a rajongók is érdekesnek találhassák.
Mikor vetted észre, hogy a Blumhouse már nem csak egy filmgyártó cég, hanem egy nagyon erős brand is egyben? A branddé válás előnyei mellett azért jöttek elő hátrányok is?
Nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy így történjen, és jó látni, hogy már nem csak a szakmabeliek tudják, mi az a Blumhouse. Azt hiszem, a fordulópont az elmúlt két-három év volt: tényleg branddé váltunk. Ennek sokkal több az előnye, mint a hátránya, de nem tagadhatom, hogy az utóbbival is találkoztam már. Például nem tartom szerencsésnek, ha a brand erősebb, mint a filmkészítők. Mindig is egy rendezőközpontú cég voltunk, és szeretjük, ha a filmjeinket elsősorban a rendezőikről ismerik. Ha túl erős a brand, az elhalványíthatja a rendezők nevét, és ezt biztosan nem szeretnénk.
Készült nemrég egy új kutatás, ahol arra keresték a választ tudományos módszerekkel, hogy melyik a legfélelmetesebb horrorfilm, és végül a Sinistert találták annak, ami a stúdiód egyik korábbi filmje. Egyetértesz az eredménnyel?
Maximálisan egyetértek. Szerintem a Sinister a legfélelmetesebb film, amit valaha készítettünk. Mindig is imádtam, ez egy olyan film, ami sokáig kísérti a nézőjét. Az egyszerűsége jelenti a nagyszerűségét. A sztorija szuper, Ethan Hawke fantasztikus volt a főszerepben, Scott Derrickson pedig egy rendkívül tehetséges rendező.
Négy új filmed októberben az Amazon kínálatában jött ki, a Freaky november végén elvileg mozikba kerül, a Bűvölet – Az örökség Amerikában PVOD-premier (Premium Video on Demand) lesz, míg Európában mozikba kerül. A koronavírus-járvány miatt változtatnod kellett a forgalmazási stratégiákon? Hogyan döntöd el, hogy a filmjeid számára melyik a legjobb platform manapság?
Nincs egy nagy, általános stratégiánk, ami minden filmünkre vonatkozna. Minden film egyedi eset, mindig az egyes filmek sorsáról döntünk, és megpróbáljuk megtalálni a hozzá leginkább passzoló forgalmazási módot. Voltak filmjeink – például a Halloween -, aminek a mozipremierjét 2021-re halasztottuk, voltak, amiket kihoztunk PVOD-on, és lesz olyan is, amit a jelenlegi körülmények közepette is kihozunk moziban. Mindig a filmtől függ.
Mit gondolsz, a mozik túl fogják élni a jelenlegi helyzetet?
Nagyon határozottan hiszem, hogy a moziba járást nem öli meg a vírus. Amint meglesz a vakcina, szerintem az emberek tömegesen fognak visszatérni a mozikba. Azonban a vakcina érkezéséig borzasztó nehéz időszak vár rájuk.
A filmjeid nagyrészt alacsony költségvetésűek. A forgatások büdzséjét nem dobják meg túlságosan a koronavírus elleni óvintézkedések?
Kialakítottunk egy módszert, amivel a jelenlegi körülmények közepette is tudunk forgatni, és tény, hogy a védekezés pénzbe kerül, de nem annyiba, hogy ez ellehetetlenítse a forgatást.
Mit gondolsz, a világ készen áll már a Covid-19 és a karantén témájú horrorfilmekre, vagy még túl korán van ehhez?
Szerintem még korán van ehhez. Rengeteg ember ül otthon a karanténban, nem hiszem, hogy az lenne minden vágyuk, hogy egy erről készült filmet nézzenek meg. Jelenleg a Covid-19 által sújtott világban élek, és bőven elég ez nekem: eszem ágában sincs filmet is forgatni róla.
A legtöbb nagyköltségvetésű horrorfilm, mint a Farkasember vagy a Bíborhegy anyagilag megbuktak a mozikasszáknál, miközben a kis költségvetésű társaik sorra aratták a nagy sikereket. Mit gondolsz, miért áll jobban a horror zsánernek az alacsony költségvetés?
Élesebben, merészebben fogalmazhatsz egy kis költségvetésű filmben. Mivel tudod, hogy nem támaszkodhatsz nagyszabású akciójelenetekre és költséges speciális effektusokra, ezért hangsúlyosabbá válik a jó történet és a jó karakterek, amitől a filmed hihetőbbé válik, a hihetőbb filmek pedig mindig sokkal félelmetesebbek.
Ha jól tudom, jelen pillanatban három filmed forog, és legalább hat-hét áll előkészítés alatt. Hogy tudsz egyszerre ennyi projektet kézben tartani?
A Blumhouse már nem egy kis cég, nagyjából százan dolgozunk benne, és az egésznek az a titka, hogy jól kell szétosztani a feladatokat. Nem én felelek mindenért, minden munkára megvannak a megfelelő emberek. Persze aztán a babérokat én aratom le a végén. (nevet)
Ki szoktál menni a forgatásokra?
Mindig azt mondom a rendezőknek, hogyha azt látják, hogy egy-két napnál többet vagyok kint egy forgatáson, az azt jelenti, hogy baj van. Nem szeretek sokat lógni a forgatásokon, általában csak azért megyek ki, hogy beköszönjek, és többnyire gyorsan távozom. Ha sokáig maradok, az mindig azt jelenti, hogy problémákat kell megoldani.
Jó néhány visszatérő rendező akad a Blumhouse-nál, mint például Jordan Peele, Christopher Landon, M. Night Shyamalan vagy éppen James DeMonaco. Mi teszi őket ideális Blumhouse-rendezőkké?
Velünk általában azok szeretnek dolgozni, akik tele vannak önálló ötletekkel, és azokat szeretnék megvalósítani. Vannak rendezők, akik inkább a bérmunkákat preferálják, így ők jellemzően kevésbé érzik jól magukat az általunk teremtett körülmények között, és inkább elmennek egy nagy stúdióhoz dolgozni. A bérmunka persze biztonságos, és kiszámítható is a fizetés, míg mi jellemzően jóval kevesebbet fizetünk, viszont ha a film siker lesz, azt mindig rendesen honoráljuk. Sok rendezőnek fizettünk már ki nagy összegeket, miután a film sokat hozott a mozikasszáknál.
Egy korábbi interjúdban felsoroltad a kedvenc horrorfilmjeidet, és az ötből kettő Hitchcock-film volt: A Manderlay-ház asszonya és a Psycho. Mit gondolsz, Hitchcockból jó Blumhouse-rendező vált volna?
Ő az én álomrendezőm. Úgy alkottam meg a céget, hogy olyasféle filmeket készítsünk, amiket ő is szeretett volna.
A Tűnj el! című filmedet négy Oscarra jelölték, és egyet meg is kapott. Számítottál erre, vagy derült égből villámcsapásként ért? Fontosak számodra a díjak?
Egyáltalán nem számítottunk rá, nagyon kellemes meglepetés volt, ugyanakkor azóta sem azzal a szándékkal készítek filmeket, hogy Oscarokat nyerjek. Csodálatos, ha az ember munkáját elismeri az Akadémia, de a cégünk célja nem az, hogy díjakra hajtson.
Rengeteg tesztvetítést tartotok a filmjeitekből. Ennyire hasznosnak találod őket? Előfordult, hogy egy film megbukott a tesztvetítésen, de később mégis sikert aratott a mozikban?
A bűn éjszakáját például a tesztközönség nem igazán szerette, később mégis kasszasikerré vált. A tesztvetítések esetében nem a filmek papíron való értékelése érdekel igazán. Azt szeretem, hogy ilyenkor láthatjuk először a filmet valódi közönséggel, és köztük ülve érzed, hogyan reagálnak rá, együtt élnek-e a filmmel, vagy elkalandozik a figyelmük, és elkezdenek unatkozni rajta. Ezt látni mindig nagy segítség.
Ebben a járvány okozta nehéz helyzetben az emberek nem fognak elfordulni a horroroktól, hogy inkább vidámabb filmeket nézzenek?
Biztosan nem, sőt, inkább több horrort akarnak nézni. A világban minket körülvevő horror ugyanis kontrollálhatatlan, épp ezért iszonyatosan rémisztő, egy horrorfilm pedig mindig kontrollálható azáltal, hogy bármikor kikapcsolhatod, vagy kijöhetsz a moziból, ha túl soknak érzed. Katartikus élményt tud adni az embereknek, miközben biztonságban vannak.
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!