Kritika: Szerelem és szörnyek
Szerelem és szörnyek
Milyen filmre van szüksége a világnak 2020 sanyarú őszén?
Villányi Dániel
Egy feelgood kalandfilmre biztosan, amiben ráadásul egy világvége közben lehetünk tanúi annak, hogy a miénknél sokkal sanyarúbb körülmények között is lehetséges nevetni, jól érezni magunkat, vagy épp szerelmesnek lenni, és hogy nem tarthat örökké a bezártság. A Szerelem és szörnyekre könnyű lenne rásütni, hogy 2020 Zombielandje, és valóban akad több szembetűnő hasonlóság is (a posztapokaliptikus zsáner keverése a komédiával, a félszeg főhős narrációban előadott túlélési útmutatója, az alkalmi útitársak figurái) a két cucc között, de azért a különbségek is jelentősek. A Szerelem és szörnyek humora sokkal kedvesebb, köszönhetően például a főszereplő Dylan O’Brien (Az Útvesztő-filmek, Amerikai bérgyilkos) karakterének, aki hősszerelmesként elindul az ismeretlenbe, hogy élete eddigi egyetlen csajával hét év után újra találkozhasson – és hát az sem mindegy, hogy itt nem agyevő, rothadt zombik garázdálkodnak az emberi civilizáció romjain, hanem nagyra nőtt éticsigák, békák és tarisznyás rákok. A Szerelem és szörnyek egy hagyományos kalandfilm elbeszélésmódját követi a küldetés-utazás fő narratív szálára epizódokat felfűzve, egy cseppet sem eredeti vagy különösebben figyelemreméltó sztorival. Ami viszont figyelemreméltó, hogy ezt részleteiben milyen igényesen, élvezetesen, magas színvonalon dolgozza ki, önfeledt szórakozást nyújtva egy olyan időszakban, amikor erre a világnak igencsak szüksége van.
OSCAR-JELÖLÉS 2021
(Legjobb vizuális effektek)
Love and Monsters
109 perc, kanadai-amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!