Monster Hunter: Szörnybirodalom

By Echte on 12 May 2021 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2021.05.13. (Monster Hunter) Artemis hadnagy (Milla Jovovich) és emberei egy távoli bolygóra kerülnek – és az új világ régi lakói nem fogadják őket szeretettel. A hatalmas, elképesztő erejű, meghökkentő harci technikákkal felszerelt szörnyek kérdés nélkül, azonnal végezni akarnak látszólag védtelen ellenfeleikkel. Ám az emberek kis csapata nem adja fel könnyen. Életben akarnak maradni, bármi áron. És minél többen halnak meg közülük, annál elszántabban harcolnak tovább a kiismerhetetlen terepen. Egyetlen céljuk maradt: a túlélés.

KRITIKA

Ha kíváncsian vártad, mihez kezd magával Paul W.S. Anderson és Milla Jovovich A Kaptár-franchise után, most megkapod a választ.

Tóth Csaba

Ha létezik a filmiparnak videójáték-adaptációs specialistája, őt kétségtelenül Paul W.S. Andersonnak hívják. A rendező az általa felépített világokkal valóban úgy bánik, mint egy rajongó: fogja a legjobbnak gondolt elemeket, hozzátesz egy keveset saját kútfőből, majd nem túl sok átgondolás után vászonra okádja az egészet. Nem sokat tököl karakterépítéssel vagy történettel: filmjeinek többsége valóban olyan pofonegyszerű sztorival rendelkezik, mint amilyenekkel a legegyszerűbb hentelős játékokban találkozhatunk. Általában nagyon karakteres látványvilágú világokat vesz kölcsön (akkor is, ha nem videójátékot adaptál: például az Alien vs Predator esetében), és látszik, az izgatja őt a legjobban, hogy azokat a díszleteket és lényeket teremthesse meg a nagyvásznon is, amik az eredeti játékokban, könyvekben olyan emlékezetesek voltak. Az a fajta lelkes iparos ő, aki nem nagyon akar többet, mint másfélórányi hentelés- és szörnyparádét szabadítani a nézőire, és mivel nem céloz meg túl magas minőséget, a filmjeit általában szintén azok szokták értékelni, akik leginkább az effektparádéért és a hangerőért szeretnek moziba járni. Néha azonban ő is túllő a célon: A Kaptár utolsó részét például a vágás során olyan szinten roncsolta szét, hogy még a franchise rajongóinak java is pocséknak látta a végeredményt. Anderson a Monster Hunterrel egy, még A Kaptárénál is egyszerűbb univerzumba tévedt, ahol nagyjából annyi történik, hogy hatalmas fegyverekkel kell hatalmas szörnyeket gyilkolni egy egzotikus fantasyvilágban. A sztorin annyit csavart, hogy a főhős (és csapata) egy dimenziókapun keresztül érkezik ide, de ez láthatóan csak azért volt fontos a rendezőnek, hogy megmutathassa, milyen az, amikor géppuskával, tankkal és vadászhelikopterekkel küzd meg egy tűzokádó sárkány. A Szörnybirodalom alcímet kapó film legjobb részét a sivatagi, sziklás helyszín, a filmzene, valamint a szörnyek jelentik. Utóbbiak nem túl fantáziadúsak, de legalább jól néznek ki. A gond az, hogy a játékidő kellemetlenül nagy része megy el a Milla Jovovich és a szörnyvadászt alakító Tony Jaa közti buddy movie-val, ami indokolatlan verekedésekhez vezet, amelyek jórészt csak arra szolgálnak, hogy Jaa megmutathassa a küzdősportos képességeit, ha már a gigaszörnyek ellen nem ér semmit egy látványos rúgás. Ha a film egyszer mozikba kerül, ott talán érdemes lesz vele próbálkozni, mert az érzékszerveinken túl nem nagyon próbál másra hatni. Az utolsó A Kaptárhoz képest előrelépés, de ez a legnagyobb dicséret, amiben részesíteni tudom.