The Doorman: Több mint portás
2021.05.13. (The Doorman) Egy kiszolgált és traumatizált tengerészgyalogos nő a szolgálatból hazatérve semmi mást nem szeretne, csak egy kis nyugalmat. Ennek megfelelően elvállal egy csendes portásállást egy New York-i luxusapartmanban. Szerencsétlenségére egy állig felfegyverzett műkincstolvaj banda és kíméletlen vezetőjük éppen ezt a társasházat veszi célba, hogy egy értékes műtárgyat megszerezzen. Erőszakos fellépésük előhozza a tengerészgyalogos elrejtett, gyilkos ösztönét és különleges képességeit, s a bűnözők nem várt ellenállásba ütköznek.
KRITIKA
Vannak olyan darabok az akciófilmek között, amelyek a történet szintjén nem igazán tudnak újat mutatni. Lehet tologatni a főhőst a jó és rossz mércéjén ide-oda, lehetnek jó párbeszédek, de végső soron, ha nincs valami újszerű az egészben, akkor az egész alkotás eleve nehéz helyzetből indul. Onnan meg nagyon könnyű a kielégítő szint alá süllyedni.
Oblath Ádám
Ali (Ruby Rose) kitüntetett katona, aki hazatérve poszttraumás stressztől szenved. A nagybátyja szerez neki egy amolyan portás állást egy jól szituált házban, ahol Ali rokonai is laknak. Egy vacsora alkalmával néhány nehézfiú jelenik meg a házban, akik a falakban elrejtett festmények után kutatnak, és hogy, hogy nem, a rokonok lakásában keresik a zsákmányt. A profi nő hidegvérrel kezdi el likvidálni a behatolókat.
Ismerős a sztori? Túlságosan is. Volt már itt Die Hard, Dredd, A rajtaütés és még sorolhatnánk. Nem egyszer filmesítették már meg az ”egyépületes” és ”egyszemélyes hadsereg” zsánerkeveréket. Ám mivel egy unalomig ismert formuláról van szó, kell valami kreatív toldalék. Ami a Die Hardnak a karakterek voltak, A rajtaütésnek a koreográfia, a Dreddnek pedig a hangulat. Ebből a filmből azonban mindez hiányzik. A The Doorman – Több mint portás egy egyszerűen végigvezetett mozi bármi egyediség és különlegesség nélkül. Ryûhei Kitamura (Versus, Éjféli etetés) előző filmje, a Defekt után, mondjuk tény, hogy látszik a fejlődés. Bár ez a költségvetésnek is köszönhető. Olyan neveket sikerült megszerezni, mint például Ruby Rose, aki kedvelhető figura, vagy Jean Reno, akit azért eléggé elpocsékoltak a gonoszok vezetőjének szerepében. Az igazi meglepetés Aksel Hennie (Fejvadászok, Mentőexpedíció), akit szerencsére egyre többször látunk amerikai produkciókban. Mindent összevetve a The Doorman – Több mint portás egy kellemetlenül klisés darab lett, amit ezerszer látott panelekből tákoltak össze.
97 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!