Ígéretes fiatal nő
2021.05.20. (Promising Young Woman) A Megszállottak viadala (Killing Eve) című sikersorozat sajátos látásmódú rendezője, Emerald Fennell ínycsiklandóan új oldaláról mutatja meg a bosszút új filmjében. Mindenki úgy vélte, hogy Cassie (Carey Mulligan) ígéretes fiatal nő… mígnem egy rejtélyes esemény hirtelen kisiklatta a sorsát. Azonban Cassie életében semmi sem az, aminek látszik: gonoszul okos, fájdalmasan rafinált, és éjszakánként titkos kettős életet él. Ám most egy váratlan találkozás esélyt adhat Cassie-nek arra, hogy jóvá tegye a múlt tévedéseit ebben az izgalmas és veszettül szórakoztató történetben.
OSCAR-DÍJ 2021
(Legjobb eredeti forgatókönyv)
4 OSCAR-JELÖLÉS 2021
(Legjobb film; Legjobb női főszereplő: Carey Mulligan; Legjobb rendező: Emerald Fennell; Legjobb vágás)
KRITIKA
Emerald Fennell rafináltan, már-már „aljasan” szórakoztató, szatirikus thrillere jóval több egy ütős #MeToo-filmnél: olyan erővel szorítja ki a szuszt a nemi erőszak témájához kapcsolható összes félrebeszélésből és hazugságból, ahogy előtte tán még egyetlen zsánerfilm sem volt képes. Vagy nem volt hozzá mersze.
Kovács Gellért
A Carey Mulligan által briliánsan megformált Cassandra szimbolikus főszereplő: minden érintett nő helyett áll bosszút különös „hobbijával” azokon a férfiakon, akik visszaélnek azzal a bizonyos helyzettel. Módszere és trükkje meglehetősen egyszerű, szó szerint kegyetlenül didaktikus: részegnek/bedrogozottnak tetteti magát, s hagyja, hogy egy olcsó kalandra vágyó pasi hazacipelje. Egy ideig tűri, hogy fogdossák, de arra láthatóan rendkívül ügyel, hogy többször is kimondja a „nem”-et. Azt, amit tőle ilyenkor a legtöbben nem vesznek komolyan. Aztán amikor már-már a célban érzi magát a férfi, Cassandra abbahagyja a színészkedést, „kijózanodik”, belenéz az erőszakoskodó szemébe, s szembesíti azzal, amit az tenni akart.
Ezek a pillanatok, a leleplezés pillanatai legalább annyira mókásak, mint amennyire félelmetesek. A férfi számára maga a rémálom, de nem mindig azért, mert szégyelli magát. Hanem azért, mert lebukott.
Fennell egyébként is remek forgatókönyvének ez a legnagyobb „találmánya”: nincsenek bonyolult érvei. Nem csak akkor, amikor Cassandra a leendő tetteseket alázza. Akkor sem, amikor a 
már megtörtént tragikus esetek felett szemet hunyó cinkosokat leckézteti. Az Ígéretes fiatal nő annyit állít csak, hogy papíron mindenki elítéli a nemi erőszakot – feltéve, hogy valaki olyannal történik a borzalom, aki közel áll hozzá. Egyébként meg bárki követhet el hülyeségeket, nem? Hát nem. Nem követhet el. Felelősségre vonás nélkül bizonyosan nem. Ebben a filmben szerencsére nem.
Emerald Fennell nem csak a vétkesekkel játszadozik, hanem nézőjével is – bár merőben más szándékkal. Bámulatos aprólékossággal építi fel Cassandra karakterét, s azt sem sokáig titkolja, hogy hősünk miért áldozza fel a mindennapjait azért, hogy ennek a prevenciós bosszúhadjáratnak éljen. Viszont még így is képes arra a film, hogy az utolsó 20 percben valami olyat mutasson, olyan fordulattal pörgesse meg a befogadót a tengelye körül, amelyre tényleg nem lehetett felkészülve. S amelytől nem csak nagyon jó, de szinte zseniális is lesz az Ígéretes fiatal nő. Saját dramaturgiai logikáját tekintve nem tökéletesen pontos, de még így is következetes, példásan kitalált és eljátszott tanmese arról, hogy ha mentegetjük a nemi erőszakot, vagy ha félrenézünk, nem esendőek vagyunk, hanem bűnösök. És ha nem tanulunk belőle, akkor… Nos, akkor egyszer, valahogy, úgyis eljön értünk a bosszú angyala.
113 perc, brit-amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!