Lelki ismeretek
2021.06.03. (Soul) Tűnődtél már azon, honnan erednek a szenvedélyeid, az álmaid, az érdeklődéseid? Mitől vagy te… TE? 2020-ban a Pixar Animation Studios New York City utcáiról egy különleges, kozmikus világba repít, hogy megismerd a válaszokat a legnagyobb kérdésekre.
2 OSCAR-DÍJ 2021
(Legjobb animációs film; Legjobb zene: Trent Reznor és Atticus Ross)
OSCAR-JELÖLÉS 2021
(Legjobb hang)
KRITIKA
A Pixar eddigi legfelnőttebb filmje.
Villányi Dániel
Ebből persze az is következik, hogy a kisebb gyerekeknek kevésbé ajánlható, csak hogy a használati útmutatót is mellékeljük a kritikánk mellé. Eleve egy negyvenes fickó a főhőse, aki életközépi válságban szenved: egy kissé kiégett dzsesszzenész, akinek elmaradt az életében a várva várt nagy befutás, és aki most kénytelen-kelletlen iskolásokat próbál tanítani arra, hogy ne annyira szörnyen szólaljon meg a kezükben a hangszer. Aztán váratlanul az ölébe pottyan az élete lehetőségének gondolt koncert esélye, majd váratlanul ő pottyan egy nyitott csatornafedő alá – a lét és nemlét közötti zónában átélt élményei egy még meg nem született, rakoncátlan lélek társaságában pedig szembenézésre kényszerítik azzal, hogy mi is igazából az élet(e) lehetősége.
Hatalmas ambícióval és bámulatos merészséggel a legvégső szférában mozogva a legvégső dolgokról szól tehát a Lelki ismeretek: mi az élet értelme, és mi tesz minket azzá, akik vagyunk. Olyan nagy klasszikusokhoz csatlakozik ezeknek a kérdéseknek az ilyesfajta nézőpontú megközelítésével (nem mellesleg pedig a színvonalával is), mint Az élet csodaszép, a Karácsonyi ének, vagy a Diadalmas szerelem. Vagy akár az Agymanók és a Fel!, amelyek történetesen szintén Pete Docter rendezései a Pixar számára, és szintén bámulatosan tudtak ugyanilyen nehéz és bonyolult egzisztenciális-filozófiai ügyekről szórakoztatóan és érthetően mesélni, könnyűséggel és életörömmel megtöltve a végére a nézők lelkét. Mert a Pixar meséiben az a fantasztikus, hogy nem csak elképesztő színvonalon kidolgozott mindegyik technikai és dramaturgiai vonatkozásban is, hanem ráadásul úgy hatalmas a szívük, mintha az olyan magától értetődő és könnyű dolog volna egy (mit egy, az összes) mozifilm esetében.
Persze azért itt is elsősorban egy meséről van szó, és ugyan tényleg ez a Pixar legfelnőttebb (legérettebb, legbölcsebb) eddigi filmje, de közben egy óriási mókamenet is. Tele (ismét csak tökéletesen kidolgozott, és szívvel-lélekkel is bíró) ötletekkel, kikacsintásokkal, poénokkal, ha pedig valakit azt tartana vissza, hogy nem akar egy egész mozifilm erejéig a lelkek e világon kívüli birodalmában tartózkodni, az se hagyja ki a filmet: a sztori jelentős része trükkös húzásoknak köszönhetően a mi valóságunkban játszódik, és még egy testcserés, ízig-vérig slapstick komédiát is kapunk a középső szakaszban. Csak épp arra a mi valóságunkra ezután már másképp nézünk a dzsesszzenész barátunkkal és a mellé szegődött rakoncátlan lélekkel egyetemben, ettől pedig valahogy még valóságosabbnak érződik. És főleg szebbnek.
100 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!