A nomádok földje
2021.06.03. (Nomadland) Az egyetlen cég által ellátott nevadai kisváros gazdasági összeomlását követően Fern (Frances McDormand) mindent bepakol furgonjába és elindul, hogy modern nomádként a hagyományos társadalmon kívüli életet folytasson. Chloé Zhao rendező harmadik játékfilmje, A NOMÁDOK FÖLDJE valódi nomádokat (Linda May, Swankie és Bob Wells) vonultat fel Fern társaiként, amint Amerika nyugati felének végtelen vidékeit rója.
3 OSCAR-DÍJ 2021
(Legjobb film; Legjobb női főszereplő: Frances McDormand; Legjobb rendező: Chloé Zhao)
3 OSCAR-JELÖLÉS 2021
(Legjobb adaptált forgatókönyv; Legjobb vágás; Legjobb fényképezés: Joshua James Richards)
KRITIKA
A Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán-díjas mozijában Fern (Frances McDormand), miután elveszítette az otthonát, egy ütött-kopott lakókocsival útra kel, hogy újra rátaláljon.
Hungler Tímea
Kezdetben sajnáljuk is ezért: a hatvanas éveiben jár, gyereke nincs, a férje meghalt, a hely, ahol Nevadában élt, a bánya bezárása után annyira elnéptelenedett, hogy még a helyrajzi száma is megszűnt. A rendező, Chloé Zhao, aki már A rodeós (2017) című mozijával is bebizonyította, hogy tehetséges filmes, viszont eléri, hogy mire A nomádok földje véget ér, irigykedjünk Fernre: mégis ki mondhatja el magáról, hogy látott bölényeket a természetes közegükben; fürödhetett meztelenül egy gyors vizű hegyi patakban; famatuzsálemeket tanulmányozhatott közvetlen közelről, és végigautózott az óceán mentén?
Ennek a természetközeliségnek és életformának természetesen megvan az ára: a kiszolgáltatottság az elemeknek, az urbánus kényelem hiánya és az alkalmi munkák, mint pénzkereseti forrás. Fern nomád ősei azután álltak odébb, hogy az állataik lelegelték a réteket, a nő a turistaszezonokhoz és az évszakokhoz igazítja az életét: hol az Amazonnál csomagol, hol turistacentrumokban, látogatóközpontokban takarít, hol éttermi konyhákban dolgozik.
A filmben csak két hivatásos színész játszik, az ismét remek alakítást nyújtó Frances McDormand és az iránta romantikus érzelmeket tápláló, Dave-et alakító David Strathairn. A többi szereplő valódi, XXI. századi nomád a saját történetével – ezzel a castinggal a rendező eléri, hogy a filmje egyszerre legyen fikció és egy élő amerikai közösségről szóló antropológiai kordokumentum. És tényleg egy valódi közösségről 
beszélhetünk – az út, a sivatagi találkozók, az alkalmi munkák, ha ciklikusan is, de összehozzák a nomádokat, akik számára természetes, hogy megosztják egymással az utolsó cigarettájukat is, segítik a másikat az ötleteikkel, vagy csak azzal, hogy türelmesen végighallgatják. És ahány nomád, annyi történet: mindenki más okokból választotta ezt az életformát, kelt útra, és éli az életét egy lakókocsiban, államról államra vándorolva.
Zhao nem romantizálja a nomád létet, a nehézségeket és a vele járó csodákat egyaránt bemutatja, miközben kimondva-kimondatlanul arra keresi a választ: hol az otthon. A film körkörös szerkezetével és az utolsó jelenettel, amelyben a végtelenséget látjuk, megválaszolja a kérdést. Fern Nevadában egy útszéli házban lakott, egykori otthonából mindig a végtelenséget látta. Azáltal, hogy útra kelt, tulajdonképpen hazaért.
107 perc, amerikai-német
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!