Luca
2021.06.17. (Luca) A gyönyörű olaszországi tengerparti településen játszódó Luca hőse egy kisfiú, aki feledhetetlen, fagylalttal, tésztával és végeláthatatlan robogózásokkal teli nyarat él át. Lucával együtt részese a kalandoknak újdonsült barátja is, ám a sok mókázást beárnyékolja egy súlyos titok: mindketten tengeri szörnyek a víz alatti világból. A Disney és a Pixar új filmje 2021 nyarán a mozikban!
OSCAR-JELÖLÉS 2022
(Legjobb animációs film)
KRITIKA
Lehet, hogy nem a Luca a Pixar stúdió eddigi legjobb animációja, de hogy a legfontosabb, az egyszer biztos.
Szöllőskei Gábor
Két éve már teljesen el vagyunk kényeztetve a Pixar által, a 2019-es Toy Story 4 óta ugyanis nem korábbi remekeik folytatásával, hanem kizárólag eredeti sztorikkal rukkolnak elő (ráadásul következő filmjük, a 2022-ben érkező Turning Red is az lesz). A tavalyi csodálatos Előre és a még csodálatosabb Lelki ismeretek után pedig máris itt a Luca!
A főhős ezúttal a címszereplő és jó barátja, Alberto, akik az animációs stúdió egy régi adósságát voltak hivatottak kiegyenlíteni: az eddigi filmográfiájukban ugyanis eddig nem láthattunk gyerekeket mindennapi közegükben valóban gyerekként viselkedni. A legemlékezetesebb szereplők eddig talán A hihetetlen család Illanája és Villje, a Fel! Russellje, az Agymanók Riley-ja és a Coco Miguelje, de ők is mind speciális helyzetben ténykedtek, a többségük pedig csak mellékszereplő volt. Mondjuk a Lucában sem hétköznapi srácokról van szó: úgynevezett víziszörnyek ők, akik a tengerben élnek, a szárazföldre kiúszva pedig emberré változnak.
A még pubertáskoruk előtt álló Lucát és Albertót természetesen borzasztóan izgatja mindaz, ami a rájuk vadászó emberek világában fellelhető: például egy gyönyörű Vespa robogó. Kiegészülve a tűzrőlpattant Giuliával, részt akarnak venni a tengerparti olasz kisváros, Portorosso helyi, pénzdíjas kölyökversenyén, a felkészülés alatt pedig megpróbálnak beilleszkedni az emberek közé, és persze szorgalmasan eltitkolni az arrafelé félt és gyűlölt igazi, víziszörnyes identitásukat. Igen, egyértelműen ARRÓL mesél most a Pixar és az első filmes Enrico Casarosa: a másságról, az elfogadásról és a toleranciáról (legyen az nemi-, faji- vallási vagy bármilyen hovatartozással kapcsolatos), méghozzá csodálatosan. Úgy, hogy gyermek és felnőtt egyaránt megértse, vagy legalább ezzel kapcsolatos gondolatcsírák hajtsanak ki bennük.
Az érzékenyítés közben pedig természetesen nem feledkezik meg a Pixar-filmekre oly jellemző humorról, az apró részleteiben is kiemelkedő látványról, valamint a harapható hangulatról. Ezúttal az olasz Riviéra megkapó miliőjéből szippanthatunk egy nagyot, és drukkolhatunk Lucáéknak, akiknek csupán annyi a célja, hogy vehessenek maguknak egy Vespát, ám közben univerzális igazságokra bukkannak, ahogyan általuk a környezetükben élők is, a nézőkről nem is beszélve.
A Lucában talán igazán jó poénból kevesebb akad, és mindent összevetve inkább a fiatalabb gyerekeket szólítja meg történetével, de a felnőttekre (is) ható pillanatokban sincs szerencsére hiány. Jelen sorok írója legalábbis lassan képtelen kicsorduló könnyek nélkül megúszni egy Pixar-menetet, ezúttal sem sikerült, és mennyire jó, hogy nem. Enrico Casarosa elmondása szerint öt évet áldozott az életéből erre a projektre, de minden percért megérte, mert, bár nem sokan fogják először a Lucát említeni, ha az asztali lámpás cég legemlékezetesebb darabjai kerülnek szóba, de hozzáállásban, tanulságban és szándékban mindenképp a legerősebb. Csobbanjuk hát bele minél előbb!
95 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!