Freaky
2021.07.01. (Freaky) Támad a testcserés terror a Blumhouse új horror-vígjátékában, ahol egy tinicsaj cserél testet egy könyörtelen sorozatgyilkossal. A 17 éves Millie Kessler (Kathryn Newton, Szűzőrség, Hatalmas kis hazugságok) nem szeretne mást, csak valahogy túlélni a Blissfield gimi folyosóin a menő csajok és srácok kegyetlenkedéseit. Ám amikor a város hírhedt sorozatgyilkosa, a Böllér (Vince Vaughn) őt szemeli ki új áldozatának, akkor egyből elfelejti a gimi utolsó évének minden nyűgét. A Böllér misztikus, ősi tőre az oka, hogy gyilkos és leendő áldozata egymás bőrében kötnek ki, és Millie-nek 24 órája van visszaszerezni a testét, mielőtt a csere véglegessé válik, és a lány örökre egy középkorú elmebetegben ragad. Csak az a gond, hogy Millie most egy böhöm pszichopata, aki után embervadászat zajlik városszerte, miközben a Böllér egy tinilány, aki a közelgő szalagavatón élheti ki gyilkos hajlamait. A barátok – az ultratudatos Nyla (Celeste O’Connor, Szellemirtók: Az örökség), az ultradivatos Joshua (Misha Osherovich, Az aranypinty) és az ultrahelyes srác, Booker (Uriah Shelton, Kalandorok kapuja) – segítségével Millie versenyt fut az idővel, hogy feloldja az átkot, miközben a Böllér rájön, hogy egy gimis csaj teste tökéletes álca egy kis szalagavatós henteléshez…
KRITIKA
„Tudok én olyat a testcserés vígjátékokkal is, mint amit az időhurkosokkal csináltam” – gondolhatta a Boldog halálnapot! író-rendezője, s azzal a lendülettel odadobta a vérfoltos labdát a színészeknek.
Kovács Gellért
És hát aligha meglepő, hogy a Blumhouse tárt karokkal fogadta Christopher Landon újabb projektjét – ha nekem keresett volna valaki (a Parajelenségek-folytatásokat már nem is számolva) sokszor százmillió dollárt, természetesen boldogan hagynám, hogy az Idétlen időkig után a Nem férek a bőrödbe-filmek alaphelyzetét is horrorosítsa csak egészen nyugodtan.
Landon pont az a hapsi, akihez hasonlók sikeressé tették Jason Blum gyártócégét: (naggyá meg a Jordan Peele-féle zsenik). Filmjeinek bombasztikus koncepciói két mondatban összefoglalhatóak, van humora, igencsak műfajérzékeny, s írni és rendezni is elégségesen tud. Meg szerepet osztani – e képességére jelen esetben kiemelten szüksége is lehetett, hiszen a Freaky, amelyben egy brutális sorozatgyilkos (Vince Vaughn) cserél testet egy diáklánnyal (Kathryn Newton), a forgatókönyvét tekintve nem ér fel a Boldog halálnapot! játékosságához.
Viszont két dolog miatt javarészt szórakoztató ez is: az egyik, hogy Landon valóban ügyesen és igencsak kajánul ereszti egymásra az eddig leginkább családbarát komédiákban alkalmazott szitut és a belezős slashert – a nyitójelenet, amely még a Blumhouse hasonló filmjeihez képest is durva és gúnyos, kifejezetten virtuóz. Aztán sajnos elég hamar kifogy belőle az effajta szufla, 
mégsem lesz belőle rossz film – méghozzá azért, mert Newton és Vaughn megoldják okosba’. Előbbi érezhetően hálás azért, hogy viszonylag gyorsan megszabadulhat klisés karakterétől – nem mintha az ördögi mészáros olyan izgalmasra lenne itt formázva belülről, de Newton így legalább megvillanthatja azt a mosolyát is, amire eddig nagyjából csak az Odaát című szofthorror-tévésorozatban volt lehetősége. Vaughn meg… Nos, ő annak örül, hogy színészként is igényt tartanak rá, mert erre azért ahhoz képest ritkán van lehetősége, mint amennyire tud, ha akar, s hagyják. Igaz, a Freaky vele kicsit mostohábban bánik, mint a női főszereplővel (már ami a poénok kiaknázását illeti), de még ezzel együtt is nyilvánvaló, hogy tetszik neki, amiben játszik. Nem csak a gázsiért húzkodja a szemöldökét, vagdalkozik a késsel és (ha épp úgy van) sikongat.
Nekünk meg talán az tetszhet ebben a filmben a leginkább, hogy ugyan eléggé mesterkélt és megúszós, de nem a profizmus, hanem „csak” az igazi ihlet hiányzik belőle. Ami persze sajnálatos dolog, ám semmiképpen sem megbocsáthatatlan bűn.
102 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!