Senki

By Echte on 30 June 2021 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2021.07.01. (Nobody) Hutch Mansell (az Emmy-díjas Bob Odenkirk, Better Call Saul, Breaking Bad) az a fickó, akit észre sem veszel. Kertvárosi apuka, mellőzött férj, jellegtelen szomszéd. Egy senki.
Amikor egy éjszaka két tolvaj betör az otthonába, az incidens belobbantja Hutch ismeretlen, régóta forrongó dühét, és olyan brutális útra löki, amely nehezen elfojtott sötét titkokat hoz a felszínre…

KRITIKA

A Better Call Saul főszereplője akcióhősként? Na, ne már!

Tóth Csaba

Velem aztán sok mindent meg lehet etetni, de amikor híre ment, hogy Bob Odenkirköt egy új akciófilm kedvéért John Wickké próbálják változtatni, csak röhögni tudtam a borzalmasnak tűnő ötleten. A projekt mögött David Leitch, az első John Wick-mozi társrendezője, valamint Derek Kolstad, a John Wick-filmek forgatókönyvírója állt, úgyhogy lopásról szó sincs, mert saját magadtól nyúlni nem számít annak. A Senki alkotói egy pillanatra sem próbálnak úgy tenni, mintha valami eredetiben utaznának. Ahogy annak idején az Elrabolvát is számos rendező és öregedő színész próbálta meg lemásolni, úgy a John Wick receptje sem az eredetiség csimborasszója, szóval nem kell különösebb kreativitás az újrahasznosításához, és ha a másolás úgyis elkerülhetetlen, miért ne pont azok másolják, akik az eredeti elkészítéséért is felelősek? A dolgot olyannyira nem titkolják, hogy már a film plakátja is a John Wicket idézi. Az alaphelyzet nagyon egyszerű: egy emberke felbosszantja az Amerikában élő ruszki maffia nagy részét, akik emiatt kisebb hadseregnyi arctalan zsoldost küldenek rá, de ő annak rendje és módja szerint az összessel végez. Ismerős, ugye?
Igazságtalan lenne azt állítanom, hogy csak hasonlóságok vannak: bőven akadnak különbségek is. Az alkotók szerencsére tisztában vannak azzal, hogy Bob Odenkirk azért nem egy Keanu Reeves, sem a sármját tekintve, sem pedig az akcióhősi kvalitásait. Wickkel ellentétben az ő Hutch Mansellje nem az a fickó, aki egyetlen, dizájnosan mutató arckarcolással és bicegéssel jön ki a harcokból, röviden szólva ő a bunyókban nemcsak ad, hanem kap is rendesen. Még jó, hogy így döntöttek, mert Odenkirköt terminátor-üzemmódban nem lenne olyan egyszerű elfogadnunk, így jól jön, hogy a buszon balhézó srácok is meg tudják őt sebezni egy késsel, mert így már egy kicsit elfogadóbbak vagyunk vele szemben. A film leginkább csak az utolsó negyedébe érve veti el a sulykot, amikor az akciójelenetek fokozása elér a totális (John Wick, és nem Halálos iramban értelemben vett) agyhalálig, és ebben a szakaszban már engem is elveszített kicsit, de azt meg kell hagyni, hogy az alkotók tényleg véghezvitték a lehetetlent, és akcióhőst faragtak az alapvetően karakterszínészi kvalitásokkal rendelkező Odenkirkből. A hülyülésben odáig mennek, hogy az Odenkink apját játszó Christopher Lloyd kezébe shotgunt adnak, aki úgy gyilkolja vele az orosz fogdmegeket, hogy még James Bond is csettintene egyet. A Hardcore Henry rendezője, Ilya Naishuller láthatóan nem annyira történetmesélésben erős, de az akciókoreográfiákat jól hozza, a filmjének van stílusa és hangulata, sőt, még némi kellemesen sötét humora is. Ha az alkotók a sztori és a karakterek szintjén is megerőltették volna egy picit magukat, akkor azt mondanám, hogy várom a következő részt. Így viszont csak annyit mondok, ahhoz képest, hogy csak egy John Wick-klónt láttam, egész jól szórakoztam.