Fekete Özvegy

By Echte on 13 July 2021 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2021.07.08. (Black Widow) A Marvel Studios akciódús kém-thrillerében, a FEKETE ÖZVEGY-ben Natasha Romanoff kénytelen lesz szembenézni múltja sötét epizódjaival, amikor egy veszedelmes összeesküvés hozzá is elér. Nyomában egy életére törő, kérlelhetetlen erővel, Natasha számot kell vessen kémes múltjával és családi kötelékeivel, amiket már jóval azelőtt felbontott, hogy Bosszúálló lett.

KRITIKA

Kellett ez a szupergúnyás tumultus utáni két esztendős kihagyás (na meg ez a film) ahhoz, hogy rájöjjünk: már hiányzott mindez.

Szöllőskei Gábor

Az MCU fennállása alatti eddigi legnagyobb szünetet a 4. fázist mozis fronton bedurrantó Fekete Özvegy törte most meg, és emlékeztet minket arra, hogy a Marvelnél a vizuális csinnadratta mellett kellő odafigyelést kapnak a karakterek is. Ez továbbra is fontos a stúdiónak, és épp emiatt lesz több agyatlan CGI-cunamiknál tartalmasabb szórakozás egy-egy hősmenetük.
Ezúttal egy régi karakter, a 2010-es Vasember 2-ben felbukkant Natasha Romanoff alias Fekete Özvegy kapott végre-valahára saját játszóteret, amelyben ő lehet a jól megérdemelt középpontban. Egy kicsit eredetsztori, egy kicsit előzmény, egy kicsit „eközben”-kaland. Eredet, mivel a szép hosszúra nyújtott nyitójelenetben, valamint az ütősre vágott főcím alatt megismerjük a gyerekkorát: hogyan került a Vörös Szobába, miként lett belőle kíméletlen bérgyilkos, sőt, még egyfajta „családi hátteret” is kap. Előzmény, mivel a fő sztorivonal időben az Amerika Kapitány – Polgárháború és a Bosszúállók – Végtelen háború közt játszódik, vagyis abban a veszélyes és kitaszított korszakban, amikor a Bosszúállók lázadozó felét lecsukták a Szokóviai Egyezmény megsértése miatt, aki pedig szabadon van (pl. Natasha…), az menekülni kényszerül. Özvegyünknek azonban kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy a tábornokból miniszterré avanzsált Thaddeus Ross (William Hurt) elől iszkoljon minduntalan, hiszen arcába robban a múlt egykori beépített álcsaládja képében: renegát orosz ügynökök, egy Kiképző nevű gyilkológép, további veszedelmes Özvegyek és egy háttérben tevékenykedő félelmetes bábjátékos közti csetepaté ezúttal a terep. És épp ezért „eközben”-kaland is, hiszen a korábbi és későbbi eseményeket már ismerjük, a Fekete Özvegyben látottak pedig igazából egyikre sincsenek túl nagy hatással. Utólag közbeékelt haddelhaddról van tehát szó, amelynek legfőbb célja, hogy közelebb hozza Natashát a nézőkhöz, akik eddig egy rejtélyes múltú, arról beszélni nem igazán óhajtó, de céltudatos és a megváltást kereső nőként ismerték csupán. Nem mellesleg pedig a Florence Pugh által alakított Jelena Belova debütje is több mint lényeges, aki minden bizonnyal fontos szerepet tölt majd be az MCU jövőjében. Pugh egyébként (bár ez nem túl meglepő) abszolút ellopja a show-t, az egyszerre kemény és érzékeny, a gyilkos ösztönök dacára egy legbelül még mindig a gyerekkorát kihagyni kénytelen kislány szerepében remek választás, a csodálatos casting azonban nem itt ér véget: Rachel Weisz (Melina) és David Harbour (Alekszej alias Vörös Őr) is telitalálatok, az általuk alakított kvartett pedig talán az MCU legemlékezetesebb családját hozza, akiknek minden pillanata arany.
Maga a sztori egyébként nem rugaszkodik el kifejezetten a Marvel-formulától: háttérben tevékenykedő, minden és mindenkit irányító gonosz, egymással is folyton acsarkodó hősök, akció földön-hóban-levegőben. A hangulat és a helyszínek azonban már egyedibbek, és itt jön a képbe gyönyörű fővárosunk, amely majd’ félórán át ad okot nekünk az állandó vászonra mutogatásra, és egy látványos motoros-autós-tankos üldözésnek is kiváló terepet szolgáltat.
Az akciók azonban egyáltalán nincsenek túlsúlyban, a csendesebb részekben elénk tárt karaktermotivációkról és -mélységekről pedig a Cigánykeréken és a Lorén edződött Cate Shortland rendező gondoskodik, aki a Fekete Özvegy alapján nem rendelkezik sajátos látásmóddal és stílussal, de érezhetően fontosak számára a játékosai, s mint mindig, ennek ezúttal is az erősebb nézői érzelmi belehelyezkedés a díja. Jól esett, na, nem kell ezt tovább ragozni!