Tolvajok társasága
2021.07.15. (The Misfits) Még a legnagyobb biztonsággal őrzött szövetségi börtön sem tudja visszatartani a szökéstől a hírhedt és elismert nemzetközi tolvajt, Richard Pace-t. Egy fergeteges autós üldözésben lerázza ugyan az FBI-t és a rendőröket, de aztán egy másik csapatban, a Tolvajok társaságában találja magát. A bandatagok színes egyéniségek, amolyan modern kori Robin Hoodként tekintenek magukra, és csak a jó cél érdekében vetik be csavaros trükkjeiket. A csapat meggyőzi Pace-t, hogy csatlakozzon hozzájuk az évszázad rablásában: egy terrorista csoportokat pénzelő üzletember aranykészletét készülnek ellopni.
KRITIKA
Hakni.
Villányi Dániel
Ez a csodás és roppant kifejező szó tökéletesen leírja azt a kínos produkciót, amit ebben a cseppet sem csodás és semmit sem kifejező filmben láthatunk Renny Harlintól, Pierce Brosnantől, Tim Roth-tól és társaiktól. Mondjuk Renny Harlin részéről nagyon nem is számíthattunk másra, az egykor Még drágább az életedet, Ford Fairlane kalandjait és Utánunk a tűzözönt jegyző, A kincses sziget kalózaival pedig egy komplett stúdiót földbe állító finn rendező időtlen idők óta nem készített jó filmet, a legutóbbi két munkája pedig konkrétan kínai bérrendezés volt. De még az ő karrierjében is mélypont a Tolvajok társasága, ami olyan érzést kelt a nézőjében, mintha néhány lelkes amatőr próbálkozását látná arra, hogy megcsinálja a maga Ocean’s Eleven-szerű nemzetközi szélhámosfilmjét, amire valahogyan összekapartak annyi pénzt, hogy egy csomó kompromisszum árán, de valahogy még sikerült leforgatni – ehhez pedig felbéreltek azért néhány húzónevet is, akik a kreatív ügyekbe nem szóltak bele, csak elvégezték néhány nap alatt a kötelező minimumot, aztán felvették a pénzt. Valószínűleg azért kelt ilyen érzést a Tolvajok társasága, mert nagyjából így is történtek a dolgok: az egész projekt annak a Rami Jabernek a fejéből pattant ki, aki valójában egy palesztin-finn exautóversenyző (Prince néven!), és aki a produceri feladatai mellett szerepel is a filmben (természetesen megkapja a kötelező sivatagi autós üldözését), noha nem csak a színészi játékkal vannak alapvető problémái, de az egyszerű artikulációval is. Mellette a szélhámoscsapat további tagjait olyan figurák „játsszák”, mint a sokkal inkább celeb, mint színész Nick Cannon (aki egy annyira 
szégyentelen afroamerikai sztereotípiát nyom le, ami már a Trópusi vihar idején is nevetség tárgya volt), vagy az a Mike Angelo, aki igazából thai popsztár (és emiatt muszáj neki kasszafúrás(!) közben táncolni(!!)). A csapat a két kötelező jócsajjal (Jamie Chung és Hermione Corfield) kiegészülve próbál meg ellopni valami aranyat, de hogy pontosan kitől és miért, az teljesen zavaros és lényegtelen – noha sokkal többet beszélnek róla komoly arccal sötét raktárakban újra és újra, mint amennyi akciót láthatunk. Nehéz eldönteni, hogy kliséből vagy logikai bakiból van több a film történetében, mert annyira erős a verseny, a vizuális megvalósítás pedig alulról súrolja egy dubaji reklámfilm színvonalát. Hát ehhez a produkcióhoz adta a nevét Tim Roth, akinek képtelenség értékelni „főgonoszként” a játékát, mert egyszerűen nem írtak neki karaktert és jeleneteket, csak savanyú arccal átsiet néha folyosókon. Jóval több játékidő jut Pierce Brosnannek, aki kisujjból kirázza a sármosan öregedő mestertolvaj közhelyes szerepét, de még akkor is végtelenül kínos a részéről ilyen produkcióban szerepelni, ha csak a kisujját tette bele.
94 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!