Kígyószem: G.I. Joe – A kezdetek
2021.07.22. (Snake Eyes: G.I. Joe Origins) A látványos és izgalmas akció-kalandfilm a G.I. Joe univerzum egyik legrejtélyesebb és legkedveltebb karakterének eredettörténete. Miután apját meggyilkolják, Kígyószem elindul a bosszú sötét útján, amely elvezeti őt Tommyhoz, a nemes japán harcoshoz. Tommy Japánba viszi a fiút, hogy ott az Arasikage klánnál kapjon kiképzést. Az Arasikage értékrendje arra ösztönzi Kígyószemet, hogy feltegye a kérdést: vajon jó-e az, ha a bosszú keresése a fő vezérlő erő az életben. Tommyval kötött barátsága és a férfiba vetett bizalma egyre nő, ugyanakkor a sötét titok, amit őriz, próbára teszi a klán iránti lojalitását, és végső soron ettől függ, hogy hős lesz belőle, vagy gonosztevő…
KRITIKA
A Paramount-Hasbro duó fejesei úgy gondolták, jó ötlet hét-nyolc évvel az előző G.I. Joe-film, a Megtorlás után spin-offot/eredetfilmet kanyarítani az egyik menő mellékkarakternek, aki arról ismert, hogy nem szólal meg, és sosem látni az arcát.
Szöllőskei Gábor
A G.I. Joe-univerzum egyik kétségkívül népszerű figurája, Kígyószem háttértörténete egyébként valóban van annyira érdekes, hogy fel lehessen rá húzni egy önálló sztorit, ahhoz viszont már kevés, hogy ezzel rúgják be újra a két epizód után eléggé magára hagyott franchise motorját. Pedig ez volt a cél, állítólag a Kígyószem sikerén múlt sok további tervezett G.I. Joe-projekt. Ha tényleg így van, keresztet vethetünk rájuk, hiszen azt már tudni, a közönség nem volt vevő Robert Schwentke spin-offjára. Pedig nagyrészt szimpatikus kudarc a Kígyószem, ami bemutatja a karaktert a gyerekkorától addig, hogy beállna a G.I. Joe-k közé, vagyis még nagyon is beszél, és nagyon is van arca (egy súlyos helikopterbaleset után válik később szótlan kommandós nindzsává). E formájában azonban vajmi kevés köze van ahhoz a karakterhez, akiért a korábbi filmek rajongói megőrültek. A Japánban játszódó sztori azonban tartogat érdekességeket, főként Kígyószem kiképzését az Arashikage klánban, és bonyolult baráti-nemezisi kapcsolatát Viharárnnyal. Az autentikus helyszínek is gyönyörűek, és lehet örülni néhány felbukkanó Joe-nak és Kobrának is (Scarlett, Bárónő), ám Schwentke ezúttal sem jeleskedik az akciókban, amelyek többsége fantáziátlan és erőtlen, ráadásul a távol-keleti harcművészetek bemutatásánál az a legnagyobb bűn, ha ezer apró snittre vágnak egy néhány másodperces csörtét. Azért én még bízom abban, hogy egyszer elénk gördül a hollywoodi gyártósorról egy Yo Joe-film is.
121 perc, kanadai-amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!