Idő
2021.07.29. (Old) M. Night Shyamalan új filmje hátborzongató, rejtélyes thriller egy családról, akik a trópusi vakációjuk során felfedeznek egy félreeső partszakaszt, ahol pár órányi pihenés alatt valahogy gyorsan öregedni kezdenek… és így az egész életük egyetlen napba sűrűsödik.
KRITIKA
M. Night Shyamalan nem tengerparti homokszemekkel gurigázik. A Hatodik érzék, A sebezhetetlen és a Széttörve rendezőjéről eddig is tudtuk, hogy ő az egyik legambiciózusabb (aktív) hollywoodi zsánerfilmes, de ha valamit megérdemel új művéért cserébe, annyit bizonyosan, hogy elismerjük elképesztő bátorságát.
Kovács Gellért
Bátornak lenni persze direktorként sem erény önmagában, hiszen lehet valaki merész, ha közben nincs hozzá tehetsége – Shyamalan képességeit viszont sosem vitatta senki, vagy ha mégis, hát rosszul tette. Elvégre az idén 51 esztendős alkotónak valóban megvan mindene ahhoz, hogy hatásos történeteket meséljen a maga öntelt, kiművelt, artisztikus, fölényes, ám nagyon is hatásos stílusában. Aztán van, amikor ez összejön neki, s van, amikor nagyon nem.
És van az a filmje, amelynek Idő a magyar címe.
Fogalmam sincs, hogy Pierre Oscar Levy és Frederik Peeters magyarul még nem publikált grafikus novellájának, amely alapján Shyamalan megírta a forgatókönyvet, mennyire sikerül átadni azt a rétegezett sok mindent, amelyekre a moziváltozat vállalkozik. De akár összejött ez a Sandcastle-nek, akár nem, abban eléggé biztos vagyok, hogy a kommersz filmnyelv nem alkalmas arra, hogy megfeleljen a kihívásnak.
Ez a film ugyanis sokkal, de sokkal nehezebb terhet rak készítőire, mint amilyennek ez a high concept alapötlet alapján tűnhet. Bár kifejezetten hangzatos és vászonra való az elgondolás, miszerint néhány nyaraló egy titokzatos partszakaszon azzal szembesül, hogy irtózatosan felgyorsult az öregedésük, Shyamalan kudarca a bizonyíték arra, hogy ezt nem csak borzasztó nehéz, de egyenesen lehetetlen sikeresen (értsd: úgy, hogy jó mozi legyen belőle) megcsinálni.
Az még hagyján, hogy az Idő nem más, mint modern misztériumjáték, s mint ilyen, nem egyszer kifejezetten a röhejesség határán egyensúlyoz, de olyan bravúrt vár el a rendező mellett a színészektől és az egész stábtól, amelyhez több is kéne, mint csodaforma. Ezeket a maszkokat meg kell csinálni, ezeket a sűrített sorsokat valahogy el kell játszani – az általánosat kellene személyessé, a privát drámát mindenki számára átélhetővé varázsolni. Egyszerre kéne feszültséget teremteni, s megfejteni az életet magát: biológiailag és szellemileg egyaránt. Teljesen közérthetően fogalmazva, a legszélesebb közönséghez fordulva.
Az Idő pont azért érdekfeszítő és szeretnivaló film, mert még azt sem lehet rá mondani, hogy félrement volna – hiszen egyetlen pillanatig sem volt esélye arra, hogy célba találjon. Ennyi mindent kontroll alatt tartani, ennyi mindenre és mindenkire figyelni senki sem lehet képes. Sem Shyamalan, sem más. De talán még egy grafikus novella sem.
108 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!