Démoni
2021.08.05. (Demonic) Angela évek óta nem tartja a kapcsolatot anyjával, akinek soha nem tudta megbocsátani a szörnyűségeket, amiket tett. Mikor egy csapat tudós felkeresi a fiatal nőt, hogy egy különleges eljárás segítségével kapcsolatba léphet a kómában fekvő édesanyjával, sötét erők szabadulnak el.
KRITIKA
Mi történt Neill Blomkamppal?
Villányi Dániel
Az üdítően eredeti és különleges District 9 révén berobbanó dél-afrikai rendező eddigi összes mozifilmje, ha nem is esemény, de minimum érdekes volt. A sci-fi műfaját minden alkalommal releváns társadalmi kérdésekkel és egyedi stílussal tudta már-már szerzői módon kombinálni akár az Elysium – Zárt világban (2013), akár a Chappie-ben (2015), sőt, akadtak olyan évek is, amikor geekek milliói sírtak világszerte, amiért nem Blomkamp készíthette el az Alien-széria folytatását. Ehhez képest most előállt egy buta tucathorrorral, amiben az égvilágon semmi, de semmi nem fedezhető fel nemhogy a korábbi filmjei erényeiből, de még úgy általában a külső vagy bármilyen jegyeiből sem. Mintha egy másik Blomkamp készítette volna ezt a filmet, aki a rendezés alapvető szakmai fogásaival is csak nehézkesen birkózik meg.
A Démoni története sok vonásában emlékeztet az ezredforduló egyik üde színfoltját jelentő (és minden idők egyik legnagyobb magyar címfordítási bakiját szállító) Jennifer Lopez-horrorra, A sejtre. Ott is és itt is egy új technológia révén lehetővé válik, hogy valaki belépjen egy kómában fekvő másik ember elméjébe, csak míg Lopez ezt egy sorozatgyilkos betegesen festői belső világában tette, addig itt (a szegény ember Noomi Rapace-aként próbálkozó) Carly Pope az egykor szörnyű gyilkosságokat elkövető, rég nem látott anyja gondolataiba tesz látogatást, amik úgy néznek ki, mint a kilencvenes évek videójátékai. De Blomkamp az előképekhez és a korábbi filmjeihez nem csak vizuálisan nem képes felnőni, hanem gondolatiságban sem. Egyszerűen nem derül ki a film végéig, hogy mi érdekelte őt ebben a sztoriban, vagy legalább mire próbál(hat)ta meg felépíteni a történet ívét. Nincs semmi a mélyben, de még azt sem sikerült megtalálni, hogy mi vigye a felszínen előre a cselekményt. A 
karakterek zavarodottan téblábolnak a teljesen ritmustalan sztoriban, miközben olyan, már-már amatőr sutaságok sorjáznak, mint amikor egy komplett jelenet szól arról, hogy az egyik szereplő elmeséli a másiknak azt, amit mi már korábban láttunk.
A sztori vérszegénységét jelzi, hogy a film nagyjából utolsó harmada már mind a fináléval telik el, addigra már pokoli lények és magukat tudósnak álcázó vatikáni kommandósok társaságában (komolyan). De akkor legalább lenne nagy az a finálé, legalább jönne az a démon! A valahol egy kanadai raktárépület sötét zugaiban forgatott végső óriásleszámolás első pillanataiban erre a démon, a főgonosz, az óriási erejű pokoli lény, akinek a megjelenésére egész eddig vártunk, szépen beleköltözik az egyik szereplő testébe, mert… csak. Mert így biztos olcsóbb volt. Hát, az is lett.
104 perc, kanadai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!