Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája

By Echte on 03 September 2021 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2021.09.02. (Shang-Chi and the Legend of the Ten Rings) Shang-Chi azt hitte, végleg lezárta a múltat, ám mikor a Tíz Gyűrű elnevezésű titokzatos szervezet hálójába kerül, kénytelen lesz újra szembenézni vele. A SHANG-CHI ÉS A TÍZ GYŰRŰ LEGENDÁJA címszerepét Simu Liu játssza, partnerei többek között Tony Leung, Awkwafina és Michelle Yeoh. A Marvel Studios filmje 2021 szeptemberétől a mozikban!

OSCAR-JELÖLÉS 2022
(Legjobb vizuális effektek)

KRITIKA

A Marvel pöpec főhajtása az ázsiai filmművészet legendái és műfajai előtt.

Szöllőskei Gábor

A sokszínűséget szem előtt tartva a Marvel Mozis Unverzumon belül egy ázsiai szuperhősön volt a sor, hiszen a széles körben sikert aratott fekete (Fekete Párduc) és női főszereplők (Marvel Kapitány, Fekete Özvegy) után már messziről ordított saját filmért esedezve Steve Englehart író és Jim Starlin rajzoló 1973-ban debütált képregénykaraktere, a vörös ruhás kungfumester, Shang-Chi.
Persze szükség volt némi XXI. századi hangszerelésre és a 13 éve zajló MCU brandre való szép, sima rávasalásra, az anyja révén japán származású és eddig kisebb költségvetésű gyöngyszemeket (Átmeneti állomás, Az üvegpalota, A kegyelem ára) levezénylő amerikai rendező, Daniel Destin Crettonon azonban nem véletlenül akadt meg a Marvel-mufti Kevin Feige szeme: remek érzéke van a karakterdinamikához, és a keze alatt átélhető drámákkal felvértezett hús-vér figurákká alakulnak, adott esetben a szuperhősök is. Cretton pedig nem okozott csalódást: tisztelettel és a Marvel-receptet szem előtt tartva rakta össze a Shang-Chit, miközben próbált összehozni egy amolyan ázsiai harcművészeti all starst is. A 25. MCU-menetben ugyanis parádés akciók közepette időződnek meg a különböző martial arts műfajok vagy akár konkrét alkotók is. Az egy másik dimenzióban létező, varázslatos Ta-Lo nevű birodalom népének küzdőstílusa a vuhszia (wuxia) örök darabjai (pl. Tigris és Sárkány, Hős, Repülő Tőrök Klánja) előtt tiszteleg, a címbeli tíz gyűrű által generált energianyalábok és a segedelmükkel levegőbe reppenő harcosok Dragon Ball-os (animés) beidegződéseinket stimulálják erőteljesen, a klasszikus szamurájfilmek sem maradnak ki természetesen, a buszos (Rendőrsztori) és a bambuszos-épületállványos (A nagy balhé 2 – Csúcsformában 2) akciókkal pedig Jackie Chan öröksége előtt hajolnak meg az alkotók.
Persze a Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája több egy sima hódolatparádénál, hiszen dimenziókon és évszázadokon átívelő sztori van itt, kérem szépen egy kegyetlen hódítóról (Tony Leung), akit a nem e világi szerelem (Fala Chen) jó útra térít, a kedves tragikus halála után azonban a gyermekeiket, Shang-Chit (Simu Liu) és Xialinget (Meng’er Zhang) magától elidegenítő apa szíve visszakeményedik, és már csak egyvalami érdekli: hogy visszakapja élete értelmét, bármi áron.
Daniel Destin Cretton mindenekelőtt tette, amire felkérték: csupán néhány jelenet segítségével komplex karaktereket pakolt elénk, akik a sztori előrehaladtával még több réteget kapnak, ráadásul a film első felében veszettül szórakoztató akciójelenetek kíséretében. A bunyós koreográfiák ráadásul szokatlanul minőségiek egy amerikai filmhez képest: nincsenek szanaszét vagdosva, Cretton ugyanis bízott a színészeiben, akik láthatóan profin magukévá tették a szükséges kunsztokat, ezért pedig sokan fejezik majd ki hálájukat néhány könnycsepp elmorzsolásával. Apropó, színészek: az eddig jobbára ismeretlen, főként tévésorozatokban (pl. Elrabolva, Kim’s Convenience) feltűnt Simu Liu tökéletes választás címszereplőnek, karizmatikus, van humora, drámában sem mond csődöt, és rendkívül szerethető. Tony Leung pedig Tony Leung (Csungking expressz, Szerelemre hangolva, Hős, Szigorúan piszkos ügyek, Ellenséges vágyak, A nagymester stb.), Kína egyik legnagyobb élő filmsztárja, aki természetesen most is ellopja a show-t, és az MCU egyik rákfenéjére, a felejthető főgonoszokra hoz alakításával gyógyírt.
A Shang-Chi az utolsó harmadára azonban átmegy egy durva, CGI-fenevadakkal megtűzdelt fantasytripbe, ami megfeküdheti egyesek gyomrát, szóval nem árt néminemű fogékonyság erre is, de amúgy abszolút taps illeti a Marvelt, amiért továbbra is szépen tartják a minőségi ívet. Már csak egy igazán bátor darab hiányzik tőlük.