Szupernóva
2021.09.09. (Supernova) A zongorista Sam és a regényíró Tusker elindulnak egy régi lakóautóban, hogy az őszi Angliát átszelve meglátogassák családjukat, barátaikat és a múltjuk fontos helyszíneit. Ez a nagy utazás lehet, hogy sok mindentől a búcsút jelenti. Az együtt töltött idő a legfontosabb, ami még megmaradt számukra.
KRITIKA
Könnyes, de cseppet sem giccses melodráma két nagyszerű színészi alakítással.
Hungler Tímea
A 20 éve együtt élő pár, Tusker (Stanley Tucci) és Sam (Colin Firth) a kutyájuk társaságában nekivág, hogy egy lakókocsiban keresztülautózza a festői szépségű brit tóvidéket. Úgy tervezik, hogy még mielőtt megérkeznének a célállomásra, ahol a zongoraművész Sam hosszú kihagyás után először ad koncertet, ellátogatnak a férfi nővéréhez is, és megállnak azokon a helyeken, amelyek kiemelkedő jelentőségűek voltak a kapcsolatuk szempontjából. A kirándulásuk lehetne épp olyan idilli, mint a táj, amelyen keresztülutaznak, csakhogy ez lesz az utolsó közös útjuk: az író Tusker demenciában szenved, és az állapota az utóbbi időben egyre rosszabbra fordult.
Harry Macqueen filmje érzelmes, de nem érzelgős, visszafogott kamaradarab, amelyhez a szilárd talapzatot az erős színészi játék és jelenlét biztosítja. A két férfinak nem ugyanazok a motivációi, nem ugyanott tartanak érzelmileg – Sam szeretné minél tovább fenntartani a jelen állapotot, Tusker viszont tisztában van vele, hogy válaszút elé érkeztek. A legnehezebb beszélgetések még előttük vannak – a halandóságról, önrendelkezésről, gyászról, szeretetről. Macqueen filmje nem annyira Tusker betegségéről szól, mint inkább arról a szembenézésről, ami ennek az állapotnak az egyik következménye: az őszinte kommunikáció nehézségeiről. Mindkét férfi küszködik, de épp a másik iránt érzett tisztelet, szeretet és felelősségvállalás sarkallja arra, hogy megfogalmazza, mit akar, hogyan érez az élethelyzetükkel kapcsolatban.
Nem a film végén fogjuk elsírni magunkat, hanem közben többször is – lehetetlen kivonnunk magunkat a két nagyszerű színész játéka és a melankóliába hajló, őszi táj hatása alól (a film operatőre Mike Leigh egyik állandó munkatársa, Dick Pope). Sam féltő, de nem erőszakos gondoskodása, visszafogott fájdalma, magányos felismerései, Tusker fanyar humora, küzdelme a méltóságáért nem hagyja a nézőt közömbösen. A csillagászatért rajongó Tusker az a szupernóva, amelyre a cím is utal: a haldokló csillag, akinek az egyre halványuló fénye is képes beragyogni Sam életét.
A rendező eredetileg fordított szereposztást szeretett volna, de a színészei rábeszélték, hogy változtasson az elképzelésein. Az eredményt látva nagyon jól tette – Colin Firth az Egy egyedülálló férfi (2009) után ismét egy meleg férfi szerepében brillírozik, karrierje egyik legjobb alakítását nyújtja, amiben méltó partnere Stanley Tucci. A Szupernóva a szemérmes csendek, a tétova mozdulatok és a sebezhetőség felvállalásának filmje. A pár közös útja véget ért, és ezzel mindkettőjüknek szembe kell nézni.
95 perc, brit
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!