’85 nyara
2021.09.23. (Été 85) 1985 nyara nem ígérkezik másnak Alexis életében, mint a korábbi szünidők. Egy normandiai tengerparti faluban, együtt a szüleivel, ahol ráadásul nemigen ismer senkit, nem éppen élete kalandját éli meg. Amikor azonban egy viharban felborul egy kis vitorlással, majdnem megfullad, és csak az utolsó pillanatban, a nála néhány évvel idősebb David menti ki a vízből. Miután megismeri a fiút, rájön, hogy élete barátjával találkozott. A jóképű, vagány és karizmatikus David mellett hirtelen eseménydússá és szenvedélyessé válik az addig egyhangú nyár.
KRITIKA
Tragikus első szerelem, halál és nyolcvanas évek nosztalgia vár ránk François Ozon új filmjében.
Tóth Csaba
François Ozon az egyik legtermékenyebb rendező a világon. Mire a ’85 nyara mozikba kerül nálunk, Cannes-ban már be is mutatták a következő, Sophie Marceau főszereplésével készült filmjét (Everything Went Fine). A direktor továbbra is tartja magát ahhoz, hogy minden filmje nagyban különbözik a többitől. A ’85 nyara például elsősorban a nosztalgiáról és az első szerelemről szól, Ozon pedig egy még fiatalkorában olvasott regényt dolgozott fel benne. Hangulatában könnyen eszünkbe juthat róla a Szólíts a neveden vagy akár a Pixar-féle Luca is, hiszen itt is nyarat, tengerpartot, felnövéstörténetet és egy szokatlan barátság-románcot kapunk a mozijegyünk áráért. A film két idősíkon játszódik: az egyikben azt látjuk, ahogy a kamasz Alexis megismerkedik, összebarátkozik majd belezúg a kissé balhés életű Davidbe, míg a másik vonalon megtudjuk, hogy David meghalt, amiért sokan Alexist tartják felelősnek, a fiúra pedig bírósági tárgyalás vár, ahol eldőlhet a sorsa. Természetesen a felépítés miatt csak későn derül fény arra az elbeszélésből, mi is történt valójában, de láthatóan Ozont jobban érdekelte a nyolcvanas évek nosztalgia (a soundtrack elsőrangú) és a bimbózó románc kialakulása, mint a tragédia és a következmények bemutatása. Ennek köszönhetően a ’85 nyara kétarcú film lett: hangulatában és képi világában elsőrangú, de a legérzelmesebbnek, legdrámaibbnak szánt jelenetekben (a halottasházi vagy a temetői pillanatok) inkább megmosolyogtató a végeredmény. Erős pillanatok akadnak ugyan, de a ’85 nyara inkább abban jó, hogy más, ennél jobb filmeket juttasson eszünkbe.
101 perc, francia
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!