Nincs idő meghalni

By Echte on 01 October 2021 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2021.09.30. (No Time to Die) Bond otthagyta a titkosszolgálatot és élvezi az életet Jamaicán. Nyugalmának vége szakad, amikor felbukkan régi barátja, a CIA-s Felix Leiter, és a segítségét kéri. A cél egy elrabolt tudós megmentése, ám a küldetés a vártnál sokkal kockázatosabbnak bizonyul, s a 007-es egy új, veszélyes technológia birtokában lévő, titokzatos gonosztevő nyomába ered.

OSCAR-DÍJ 2022
(Legjobb betétdal)

2 OSCAR-JELÖLÉS 2022
(Legjobb vizuális effektek; Legjobb hang)

KRITIKA

Nem a Nincs idő meghalni lett a legjobb Daniel Craig-es Bond-film, de a színész és a készítők így is méltóképp búcsúztak ettől a 007-es korszaktól.

Muchichka László

Öt évvel Ernst Stavro Blofeld elfogása után James Bond visszavonult, és élvezi a nyugdíjas éveit Jamaicán, egészen addig, amíg fel nem bukkan régi CIA-s haverja, Felix Leiter (Jeffrey Wright), aki berángatja egy újabb melóba. Bár az egykori 007-es elsőre nem akar, némi átvitt értelmű MI6-es nyomásra végül elvállalja az ügyet, mégpedig egy elrabolt tudós felkutatását, aki egy olyan halásos fegyver birtokában van, amely rossz kezekbe kerülve fenyegetést jelenthet az egész világra. Lévén, hogy ez egy James Bond-film, pontosan így is történik, Őfelsége ügynöke pedig a korábbi sormintákhoz híven egy lelkileg és testileg egyaránt nyomorult főgonosz, Safin (Ramy Malek) nyomába ered (akinek egyébként Lucifer a keresztneve, szóval ezen a bárgyúságon emelkedjünk is felül gyorsan). Spoilerek nélkül nagyjából ennyi érdekes a cselekményből, ám Cary Joji Fukunaga rendezésében pont nem is ez a fülszöveg az érdekes, hanem az, hogy emellett mi történik Bonddal lelki szinten. A 25. menet ugyanis nemcsak méltó jubileum, de szép búcsú is a 007-es szerepétől végleg elköszönő Daniel Craigtől, így nem csupán azzal foglalkozik, hogy az akciók szintjén idomuljon a korábbi részekhez, hanem az ügynök személyéből, érzelmeiből is többet kapunk.
Általában kevesen szeretik George Lazenby egyetlen Bond-filmjét, az Őfelsége titkosszolgálatábant, mert a korábbi alfahím, macsó ügynökszerepet hátrahagyva a karakter teljesen eltért a jól bevált toposzoktól. Így például szerelmes lett, megházasodott, sőt, ügynöki munkájával is fel kívánt hagyni. A film akkorát bukott, hogy az egyébként fotómodell Lazenby további Bond-szerepléseinek is leáldozott ezzel. A Nincs idő meghalni valamilyen szinten visszanyúl ehhez az érzőbb szívű Bondhoz, és bár a film karcolja a melodráma határát, jócskán foglalkozik a menő egysorosokat puffogtató, szmoking mögötti emberrel is, akár az akció rovására (sőt, a párhuzamok itt nem érnek véget, mert a biológiai fegyver és Blofeld itt is előkerülnek, sőt, a Lazenby-film főcímdala is megidéződik kétszer a szereplők szájából: „Miénk a világ összes ideje.”). Ez alapvetően nem lenne probléma, csakhogy ehhez mindösszesen 163 percnyi játékidő is társul, és ezt semmi sem indokolja igazán. A sztori nem igazán fordulatos, és azokon a részeken sem kéne annyit időzni, ahol egyébként (ügyesen) lelassít a film. A film jóval egyszerűbb, mint például a Sam Mandes-féle előző két epizód, mert, bár ez is in medias res kezdődik, és kevésbé követhetetlen az első egyharmada, sokkal hamarabb jutunk el oda, hogy érthetővé válik a cselekmény. Ugyanakkor a Skyfall nagyságrendekkel áramvonalasabban mesélt el egy hasonló történetet.
A film újításai közé tartozik, hogy a nyitójelenet egyszerre nyújt frissességet és főhajtást a nyitányok előtt, és van egy olyan szcéna, ahol Bondnak a lopakodásra kell hagyatkoznia az ész nélküli gépfegyverropogás helyett. A főgonosz Safin viszont ugyanolyan papírvékonyan megrajzolt genya, mint a korábbiak (a Skyfall Raoul Silváját leszámítva), semmi mélység nincs a szerepében, és a családját ért atrocitások sem árnyalják a motivációit. A klasszikus filmvégi antagonista kinyilatkoztatása is értelmezhetetlen, nem teljesen tiszta, mik is a drive-ok, amik hajtják, és miért érdeke, hogy kipusztítsa az emberiség nagy részét egy vírussal. Klasszikus oximoron karakter, aki azért gonosz, mert gonosz. Ezzel párhuzamosan a film is kissé önellentmondó, ugyanis látszik az írói szándékon, hogy folyamatosan próbál egy olyan idejétmúlt karaktert, mint Bond, újrapozícionálni, miközben a személyiségére jellemző jegyeket megtartja. Emiatt pedig biztos, hogy megosztó lesz a rajongók számára is. Egy amerikai kritika fogalmazott frappánsan, miszerint a Nincs idő meghalni a Bond-sagának kicsit olyan lesz, mint Az utolsó Jedik a Star Wars-univerzumnak. Próbál innovatív lenni, és új oldalról megközelíteni a szokásos köröket, de mivel kötik a saját szabályai, inkább obskúrussá, kánon kívülivé válik. További probléma, hogy a számtalan forgatókönyvíró keze között valahogy dagályossá vált a történet (Fukunaga mellett Neil Purvis és Robert Wade felelős a szkriptért, Phoebe Waller-Bridge pedig utólag került be a könnyedebb poénokért felelve), a mellékszereplők ennek ellenére sem kapnak megfelelő mélységeket. Léa Seydoux Madeleine Swannja járt a legközelebb a kiteljesedéshez, hiszen legalább itt már több volt mint egy átlagos Bond-lány, akinek Spectre-tag az apja. Viszont Nomi (Lashana Lynch), a 007-es számot viselő új ügynök, valamint a kellemes comic relief-karakterként megjelenő Paloma ügynök (Ana de Armas) mind elvesztegetett lőszer. Előbbi szépen rivalizál Bonddal, húzogatja az oroszlán bajszát, míg utóbbi új színt ad a random megjelenő sidekickeknek. Jelenlétük viszont felesleges, bármelyiküket vennénk ki a történetből (vagy mindkettőt), az nem változtatná meg a cselekményt. Mint a leírtakból is látszik, bőven van baj a Nincs idő meghalnival, mégis dicsérendő, amit vállal, amit közölni akar, és ahogy Daniel Craigtől búcsúzik. Egy korszak lezárult, amiben útkeresés, jó és rossz filmek egyaránt voltak, és jó kérdés, hogy majd egy új színésszel miként lehet a későbbiekben folytatni a franchise-t. Az biztos, hogy idén erre még nevek szintjén sem lesz hivatalos nyilatkozat, mert a 007-es filmeket gyártó cég, az EON Productions tulajdonosa, Barbara Broccoli elmondta, hagyják, hogy Daniel Craig kiélvezze az utolsó perceit is a Bondságának. Így az bőven a jövő zenéje, hogy fekete James Bond érkezik Idris Elbával, indiai 007-es Dev Patellel, esetleg visszatérnek a karcos szépfiúkhoz Henry Cavillel vagy Tom Hardyval.