Venom 2: Vérontó

By Echte on 15 October 2021 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2021.10.14. (Venom: Let There Be Carnage) „Ha egyszer kiszabadulok innen, lesz egy kis vérontás” – mondta egy titokzatos fegyenc a Venom végén Eddie Brock-nak (Tom Hardy). Annak a vakmerő, nagyszájú tényfeltáró újságírónak, aki egy laboratóriumi felderítése során súlyosan megfertőződött: és azóta szimbiótaként, a testében élősködő gonosz Venommal együtt kénytelen élni. És kezdi megszeretni, hogy egy szupererős szörny lapul benne. Rá is szorul: mert mostantól nemcsak magával kell szembenéznie, hanem egy nála is erősebb, gonoszabb lénnyel, akit nem akar senki rövid pórázon tartani. Jön Vérontó (Woody Harrelson), hogy ígérete szerint pusztítson a világon. Meg kell állítani. Bármi áron. A Venom első része őrült siker volt, több mint 850 millió dollár bevételt termelt világszerte: az első rész sztárjai most mind visszatérnek, sőt, egy pompás főgonosszal egészülnek ki, hogy elbeszéljék a félig jó, félig gonosz Marvel-hős még vadabb, még arcátlanabb történetét.

KRITIKA

A 2018-ban bemutatott első rész olyan lett, amilyen, a szimbióta rekedt szörnyhangja azonban kereskedelmileg szépen muzsikált a Sonynak, így nem voltak rákényszerítve, hogy a folytatásra bármin is változtassanak. Nem is változtattak semmin.

Kovács Gellért

És mivel Tom Hardy imidzsének és általános megítélésének sem ártott a Pókember-mítoszhoz sajátosan kapcsolódó, ám ezt egyelőre még csak vékonyka utalásokkal megerősítő, inkább fárasztó, mint egyértelműen szórakoztató kvázi akcióvígjáték, a Vérontót dirigáló Andy Serkis is felszabadultan randalírozhatott tovább a jópofáskodó venomi úton: az új film már meg sem próbál úgy csinálni, mintha bármi keresnivalója is lenne a trendi szuperhősfilmek között: a Venom 2 igazi cirkuszi multiplexlátványosság, amely leginkább azzal hozhatja zavarba nézőjét, amilyen magabiztosan, a kifinomultságnak, kreativitásnak még csak a gyanújától is irtózva szolgáltatja a harsányan üvöltöző, rendkívül látványos szinte semmit.
A játékidő nagy részében Hardyt láthatjuk, ahogy mérges Dr. Jekyllként vitatkozik sötétebbik felével, a tűéles fogazatú, fekete Mr. Hyde-dal, az idegen lénnyel – vitáik fontos szereplője és elszenvedője pedig egy csirke, akinek természetesen semmi bántódása nem esett a forgatáson. De ha esetleg mégis, úgy tutira CGI-dublőrt alkalmaztak a film készítői. Amikor meg éppen nem ők kiabálnak egymással, akkor az alcímbe foglalt gonosztevő bőrében ripacskodik istentelenül Woody Harrelson, akinek Serkis minden bizonnyal valami olyasmit mondhatott instrukcióként, hogy „legyél olyan, mint amikor a kádban ülve utánzod saját magad a Született gyilkosokból”. Michelle Williams pedig mindeközben igyekszik „hitelesen” felmondani a neki szánt szöveget, de nem nehéz felismerni hangjában és viselkedésében a teljesen indokolt elkeseredettséget.
A Venom 2 azt a nem túl dicsőséges időszakot idézi – merem remélni, hogy nem szándékosan – amikor a hollywoodi stúdiófőnökök úgy álltak hozzá a képregényhez, mint retardált gyerekek szánni való időtöltéséhez, s ennek megfelelően viszonyultak az adaptációkhoz is. Teljesen mindegy, mi történik két zúzás között, amíg a bestiák szépen ugrálnak a házfalakon, s úgy vágják egymást a padlóhoz, mintha alagutat szeretnének találni a Föld középpontja felé.
És amíg a nagyközönségnek ennyi elég ahhoz, hogy jegyet váltsanak a következő menetre, miért is gondolkodnának a Sonynál másképp? Mindenesetre reménykedni azért szabad, hogy az előzetesen is belengetett kapcsolódás a Disney Marvel moziverzumához kitereli majd Venomot is a trash zsákutcájából – azzal is lehetne pénzt keresni. Ráadásul úgy több esély lenne arra, hogy a közönség esetleg nagyobb számú megmaradt agysejttel távozhasson a moziteremből.