Hableány

2021.10.28. (Undine) Undine a berlini Várostörténeti Múzeum történésze, akit szerelme, Johannes megcsal, ezért véget vet a kapcsolatuknak. A szakítás Undine esetében nem egyszerű szerelmi bánat: hableányból halandó nővé vált szerelméért, ezért az a végzete, hogy a hozzá hűtlen férfival végeznie kell, majd visszatérni a víz mélyére. Véletlen találkozása a búvárként dolgozó Christoph-fal új reményt adhat egy boldog kapcsolathoz, végzete azonban nem engedi, hogy elkerülje korábbi történetének lezárását.

KRITIKA

A lehetetlen szerelem a témája Christian Petzold rendezőnek, aki Hableány című művében egy igen különös nő karakterén keresztül mesél a végzetről.

Csákvári Géza

Paula Beer alakítja a címszereplő Undinét, a német köztisztviselőt (aki van annyira izgalmas, hogy bármeddig szívesen nézzük), aki Berlin történetéről ad elő külföldi vendégeknek – így közvetve nekünk, a moziban ülőknek is. Nem sokkal ezután egy kávézóban éppen szakít vele a szerelme, akit figyelmeztet: ha elmegy, akkor bizony meg fog halni. Ám Undine rögtön találkozik egy másik férfival, Christoph-fal (Franz Rogowski), aki mélyvízi búvár. Igazi szenvedély lobban fel köztük! Vagy mégsem? Amikor egyszer az utcán meglátja az exét, megáll egy pillanatra a szíve. Christoph ezt a távolból, meta módra érzékeli, telefonon hazugsággal vádolja a nőt. Igen ám, de újabb fordulat: mint kiderül, Christoph ekkor már korábban egy baleset következtében agyhalott volt. Hogy akkor most mi van? – teheti fel joggal a kérdést mindenki. Christian Petzold gyakran keveri a műfajokat és a stílusokat. A Barbarában és a Phoenix bárban, de még a Tranzitban is a történelem sajátos helyzeteit és pillanatait helyezte az érzelmi forráspontok középpontjába – több-kevesebb sikerrel –, a Hableány pedig annyiban más (hovatovább: új), hogy a jelenben akar az élet örök körforgásának mélyenszántó sorsdrámája lenni. Hogy ez pontosan mit jelent, és Petzold miképpen érti, természetesen nem lövöm le, de annyi bizonyos: elég sok mindenre lehet még rácsodálkozni, miközben nézzük a filmet. A legjobban pedig akkor járunk, ha a lehető legnyitottabban viszonyulunk hozzá.

91 perc, német-francia

Kapcsolódó cikkek:

No related posts.