Magyar Passió
2021.11.04. Az 1950-ben játszódó film történetében Leopold atya azért küzd szerzetestársaival, hogy a háború után újjáéledő országban a ferences rendet ismét felvirágoztassa. Kezdetben a kommunista hatalom nem akadályozza őket tevékenységükben, még a háborúban elrejtett kegytárgyaikat is visszakaphatták. Ez a „békés” állapot nem tart sokáig. Leopold atyát koholt vádak alapján letartóztatják és hogy megtörjék, kegyetlen kínvallatások alá vetik. Volt diákját, a vallásnak hátat fordító, a szocialista rendszerben hívő fiatal tisztet, Keller főhadnagyot – Fjodorov őrnagy parancsára – bízzák meg a beismerő vallomás kicsikarásával. Az atya kitartása, ellenállása azonban mindent megváltoztat…
KRITIKA
Hiánypótló – témáját tekintve mindenképpen igaz ez Eperjes Károly első nagyjátékfilmes rendezésére. Arra azonban még várnunk kell, hogy valóban megrendítő mozit láthassunk a magyarországi szerzetesrendek önkényuralmi felszámolásáról.
Kovács Gellért
A főszereplő-rendező véres arccal imádkozik, az ÁVH-s vallatótiszt (Telekes Péternek esélye sincs arra, hogy ne viaszfigurának tűnjön) üveges tekintettel nézi őt, majd társai szögeket vernek a pap kezébe. A drámai jelenetet magasztos kórusmű kíséri. Egy másik szobában, a cselekmény javarészében sebhelyes arcú szovjet parancsnok szívja cigarettáját (a Gál Tamás által megformált karakter másból sem áll, csak egy arcára sminkelt hegből, innen lehet tudni, mennyire aljas). Ő kommunista mozgalmi felvételeket hallgat, s a ferencesek kegytárgyaira hajt.
A Magyar Passió valóban hittel teli próbálkozás, csak éppen teljesen alkalmatlan arra, hogy olyan nézőket szólítson meg, akik… Akik nem ahhoz a látásmódját tekintve elöregedett körhöz tartoznak, ahová Eperjes. Az ő meggyőződését, belterjes viszonyulását az egyház hagyományaihoz, értékeihez hűen tükrözi a film – ám nehézkes-teátrális, poros formanyelve, felszínes színészvezetési stílusa, papírízű párbeszédei sokkal inkább hasonlítanak egy évtizedekkel ezelőtti katolikus iskola ünnepi emlékrendezvényének amatőr színdarabjára, mint egy míves mozifilmre. Egy híres magyar színész tanúságtételeként megállja a helyét – ám semmivel sem hatásosabb vagy érdekfeszítőbb a vele készített, témába vágó, bármelyik hétköznapi interjúnál.
95 perc, magyar
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!