A Gucci-ház
2021.11.25. (House of Gucci) A Gucci-ház megdöbbentő igaz történet a Gucci olasz divatház mögött álló családi birodalomról. Szerelem, árulás, hanyatlás, bosszú és végül gyilkosság szövi át azt a három évtizedet, ami során kiderül, mit jelent, s mennyit ér egy név, és meddig hajlandó elmenni egy család, hogy mindent uralma alá hajtson.
OSCAR-JELÖLÉS 2022
(Legjobb maszk)
KRITIKA
Egészen elképesztő, hogy Ridley Scottnak még most is egy hónap különbséggel jelennek meg olyan kaliberű filmjei, mint Az utolsó párbaj és a teljesen őrült, kapzsi, diszfunkcionális Gucci család története, amit, noha közel sem tartozik a 84 éves rendező legjobbjai közé, de a lenyűgöző, bár jócskán túldramatizált igaz történet és az elképesztő szereplőgárda még így is egy szórakoztató darabbá teszik.
Matheika Ábris
A film Maurizio Gucci (Adam Driver) köré épül, a család egyetlen tagjára, akit látszólag cseppet sem vonz a family business. Ehelyett ügyvédnek tanul, és az örökségét kockára téve feleségül veszi a cseppet sem nemesi, de meglehetősen tehetős családból származó, Patrizia Reggianit (Lady Gaga). Ennél jobban nem érdemes belemenni a sztoriba, mert szerencsére a filmnek megvan az az előnye, hogy bár magát a márkanevet minden élő ember hallotta már, a mögötte álló család sztorija jóval kevésbé ismert. Így A Gucci-ház jóval frissebben hat, mint sok másik igaz történet alapján íródott alkotás az elmúlt évekből.
Látványszempontból Ridley Scott az egyik legnagyobb rendező valaha! Elképesztő érzéke van világok megteremtéséhez és a vizuális történetmeséléshez. És ebből valamennyi mindenképp átjön A Gucci-ház esetében is. Összességében megint egy gyönyörűen fényképezett filmet kaptunk Scott-tól, néhány különösen kreatívan rögzített jelenettel. A sztorit itt azonban elsősorban az események és a dialógusok viszik előre, és a forgatókönyv sajnos nem a legerősebb. Egy Scorsese-filmben a nagyobb történéseket kisebb epizódok kötik össze, random társalgási pillanatok, amelyek alatt bőven megkapjuk a szükséges expozíciót realisztikus tálalásban. Ellenben itt az első félóra után – ami remekül felvezet minden fontos történetszálat – a nagyobb időugrások ellenére a legtöbb beszélgetés olyan, mintha az előzőt folytatná, mintha a sztori csak akkor haladna előre, amikor mi, a nézők is „jelen” vagyunk. Remek példa erre Maurizio karaktere, aki külső befolyás hatására teljes személyiségváltozáson megy keresztül a film első felében, amire később nulla reflektálást kapunk a kulcsszereplőktől, pedig ez jócskán megerősítette volna a film hatalomvágyról és kapzsiságról szóló üzenetét. Emellett a párbeszédek is hagynak kívánnivalót maguk után, de szerencsére a színészek elég tehetségesek ahhoz, hogy hihetően adják elő az amúgy leírva cseppet sem természetesnek hangzó szövegeket. Nem hiába nyomták le a torkunkon az előzetesben az „Oscar-csapatot”. A casting messze a film legerősebb pontja. Adam Driver most már tíz különféle szerepben bizonyította, hogy nem igazán akad olyan karakter, ami a repertoárján kívül esne. Tulajdonképpen itt is két karaktert játszik, és ugyanolyan meggyőző a kicsit esetlen, szociálisan kínos, jogot tanuló diákként, mint az öntelt, büszke, 
hideg üzletember szerepében, habár nem kap sok teret, hogy az átmenetet érzékeltesse. Lady Gaga is remekül alakítja az intelligens, nagyravágyó, manipulatív feleség szerepét, és mivel a kémia kettejük között kiváló, mindig élvezet nézni, amikor együtt tündökölnek. Al Pacino (Aldo) is minden jelenetet feldob, amiben benne van, csakúgy, mint Jeremy Irons (Rodolfo). Az utóbbinak sajnos nincs sok dolga, de abból kihozza a maximumot. Salma Hayek (Pina Auriemma) a film legjobb sorait kapta, és Jared Leto (Paolo) is mindenképpen szórakoztató, mint a túlsúlyos, butácska, kopaszodó, magát meg nem értett zseninek tartó díva. A Gucci-ház tulajdonképpen két film egyben. Egy komoly maffiózósztori és egy őrült családi drámán alapuló szappanopera, rajzfilmszerűen őrült karakterekkel. Stílusos, de néha vontatott, egyenlőtlen, de remek alakításokkal teli, szépen megrendezett, résziben igencsak szórakoztató darab lett A Gucci-ház, pedig lehetett volna sokkal több is. A színészek miatt éri meg a jegy árát, de az igazán elemében lévő Ridley Scottért Az utolsó párbaj egy sokkal biztosabb döntés.
157 perc, kanadai-amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!