Pókember: Nincs hazaút

By Echte on 18 December 2021 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2021.12.16. (Spider-Man: No Way Home) Pókembernek sok és sokféle kalandja volt már, de ilyen még soha. Lekerült róla a maszk, a világ megtudta, kicsoda ő igazából, és most egy egészen új veszéllyel is számolnia kell: a nyilvánossággal. Többé nem tudja, kényelmesen kettéválasztani a magánéletét és a szuperhős-világot. Doktor Strange-hez fordul segítségért, de attól csak még jobban megkavarodik a helyzet. Pókembernek olyan veszélyekkel kell megküzdenie, amelyeknek a létezéséről eddig nem is tudott. De ha túléli őket, talán jobban megérti, mit jelent igazából pókembernek lenni. Ismerős szuperhősök és szupergonoszok nagy találkozója a film, amely a szuperlátványos akciójelenetek közben is szállítja azt, ami megkülönbözteti Pókembert az összes társától: a szellemes, lazán szórakoztató hangulatot.

OSCAR-JELÖLÉS 2022
(Legjobb vizuális effektek)

KRITIKA

A Nincs hazaút alcím egyértelmű utalás: új irányt vesz a Pókember-franchise és vele együtt vélhetően a Marvel teljes mozis univerzuma. És bár csak félig járatlan az a bizonyos új út, kétségtelen, hogy a stúdiónál még mindig pontosan tudják, mi kell a népnek.

Szöllőskei Gábor

A multiverzum tematikája kezd kibontakozni. Olyan ötlet ez, amire még számos szuperhősmenetet fel lehet húzni. A Pókember – Irány a Pókverzum című animáció felvetése után a Nincs hazaút az első élőszereplős darab, ami különböző dimenziók (ez esetben értsd: létező mozis franchise-ok) különféle karaktereit ereszti össze, a jövő májusra tervezett Doctros Strange az őrület multiverzumában pedig minden bizonnyal még mélyebben merészkedik majd az egymással párhuzamos világok kacifántos narratívájába. Kérdés, hogy meddig lehet majd ezt húzni, hiszen a rendelkezésre álló korábbi alapanyag véges. A Nincs hazaút esetében egyelőre viszont veszettül szórakoztató.
Adva vagyon ugyanis Peter Parker, akiről az Idegenben végén az egész világ megtudta: ő a Pókember, ezzel a bolygószerte szétspriccelt infóval együtt élni pedig felettébb nehéz. Hősünk ezért Doctor Strange-hez fordul egy fincsi kis bűbájért, ám ami a Harry Potterben egyszerű volt az Exmemoriammal, az egy ekkora volumenű kísérlet esetében könnyen félrecsúszhat. Ne legyenek illúziónk, félre is csúszik, s nemsokára egy másik (kevésbé csábos, de annál inkább csápos) doki: Otto Octavius (Alfred Molina), egy megzakkant tudós, Norman Osborne (Willem Dafoe) és egy kisülésekben gazdag elektromérnők, Max Dillon (Jamie Foxx) hoppanálnak a Bosszúállók univerzumába. Többek között. Vagyis Tom Hollandékra hárul a feladat, hogy összefogdossák a korábbi Pókember-filmek gonoszait, hogy nekik azért még legyen hazaút. Ez egyszerűnek hangzik, a dimenzióbabrálás azonban nem várt veszélyekhez, drámákhoz és könnyekhez, ugyanakkor pedig széles mosolyhoz és sok-sok szívecskét formázó kéztartáshoz is vezet, legalábbis a nézők részéről mindenképp.
A Nincs hazautat az előző két epizódhoz képest egyértelműen sötétebbre festette Jon Watts rendező és csapata, itt már valóban komoly dolgok forognak kockán, és most derül ki igazán, milyen ember is valójában Peter. Tom Holland pedig ezt az eddigi legjobb alakításával érzékelteti: ez a kaland ugyanis a hálószövőt az érzelmek teljesen skáláján áttúráztatja, szép és tapsikolós pillanatokban ugyanúgy bővelkedik, mint szívet tépőkben. Ráadásul a trilógiazáró etap felfogásában is ambivalens, hiszen egyszerre részesülünk mozgóképen eddig nem igazán látott és korábban elképzelhetetlennek tűnő jelenetekben, valamint a Marvel megszokott receptjében. Az igazi merészség most is hiányzik tehát a jól bevált képletből, de hát nem véletlenül jól bevált az a képlet. Hiszen működik. Izgalomban tart, megnevettet, meghat, pillanatragasztóval tapaszt oda a vásznakra (jelen esetben) két és fél órára. Jon Watts és csapata gépágyúval sorozza belénk a fan service-t és a nosztalgiát, de mindezt annyi bájjal csinálják, hogy valóban nehéz levakarni azt az arcunkra fagyott mosolyt. Szív van ebben a filmben, mindenféle finomsággal, lelkesedéssel és tehetséggel csurig töltött szív. Érdemes együtt dobogni vele.