Hajtóvadászat
2021.12.30. (Marc1o effekten) Egy 14 éves utcakölyköt tartóztat le a dán határőrség egy eltűnt személy útlevelének birtoklása miatt. A rendőrség Q-ügyosztálya és Carl Mørck felügyelő kapja a feladatot, hogy megtalálja a kapcsolatot az eltűnt köztisztviselő és a tinédzser között. A helyzetet nehezíti, hogy az útlevél birtokosát közvetlenül eltűnése előtt pedofíliával vádolták meg, majd az ügyét szokatlan gyorsasággal lezárták. A csendes, traumatizált fiú azonban nem hajlandó beszélni a rendőrségen, miközben menekülnie kell a banda elől is, akiktől elszökött, hogy új életet kezdjen. Mørck felügyelő egyszerre szeretne a végére járni a titokzatos eltűnésnek, és segíteni a bajba jutott fiúnak. A Hajtóvadászat Jussi Adler-Olsen világhírű bestseller krimisorozatának adaptációja. A film a nagy sikerrel bemutatott Nyomtalanul, Fácángyilkosok, Palackposta és A 64-es betegnapló után a dán író Q-ügyosztály szériájának ötödik darabja. A főszerepet a felügyelő szerepében korábban látott Nikolaj Lie Kaas-t váltó, többszörös díjazott nemzetközi sztár, Ulrich Thomsen (Ádám almái, Születésnap, A nagy füzet, Ópium – Egy elmebeteg nő naplója, Gengszterek fogadója, Banshee, Feketelista). A film rendezője Martin Zandvliet, aki korábban az Oscar-díjra jelölt remekművet, A homok alatt című háborús filmet készítette.
KRITIKA
A Q-ügyosztály nyomozói a régiek, az őket alakító színészek újak – de nem miattuk van most nagy bajban a népszerű skandináv franchise.
Kovács Gellért
Pedig még azt sem mondhatjuk, hogy a rendező ne lenne tehetséges, elvégre ő az a Martin Zandvliet, akinek megrendítő világháborús drámája, A homok alatt egészen az Oscar-jelölésig jutott. Érzi ő a feszkót, és meg is tudja teremteni, s bár az Ulrich Thomsen-féle Carl Mørck teljesen érthetően másféle kontúrokkal rajzolja meg a zaklatott detektívet, mint elődje, Nikolaj Lie Kaas, vele is lehetne menni rendesen – ha lenne hova, azaz a cselekmény legalább valamennyire izgalmas tudna lenni.
Mert nem is csak az itt a bibi, hogy az egyébként szintén nagyszerű Zaki Youssefnek szinte csak szakáll alól kicsúsztatott végszavakat osztottak (Fares Faresnek még meg volt engedve, hogy a karaktere Mørck „légzsákjaként” működjön, ettől volt Assad fontos), hanem az, hogy a Hajtóvadászat az első pillanattól az utolsóig már-már bosszantóan kiszámítható. Míg a korábbi négy történet tudott legalább valami minimális csavarral szolgálni, Zandvliet hiába igyekszik nyersességgel és keserű humorral kiváltani a csattanókat. Akciójelenetei ugyan korrektek, s a politikai szálat is próbálja vastagabbá tenni, vagyis odafigyeléssel tekergeti a nagy semmit, ám mindez rettentően kevés ahhoz, hogy indokolttá tegye ezt az álmosítóan lapos alibizést.
Így aztán félő, hogy tényleg nehezen tudják majd elfogadni a rajongók a színészcseréket – pedig tényleg nem ők okolhatóak a kudarcért.
125 perc, dán-német-cseh
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!