Családi testcsere
2021.12.30. (Le sens de la famille) Egy szép napon a Morel család egy különös problémával szembesül, mind testileg mind pedig lelkileg igen komoly változáson mentek keresztül az éjszaka folyamán. A legfiatalabb gyerek az apja testében ébred, aki tinédzser fia testében van, a fiú pedig nővére bőrébe bújt, miközben az édesanya hat éves lányuk szerepét veszi át a családban. És ez még csak a kezdet…
KRITIKA
Ha már azt hitted, nem lehet új poénokkal csavarni egyet a testcserés filmek világán, akkor itt a cáfolat. Jean-Patrick Benes crossover-vígjátéka irtó vicces.
Csákvári Géza
Igen nagy halmaza van a filmtörténetben a testcserés filmeknek, újra és újra divatba jönnek, hiába gondoljuk azt, hogy már lecsengett műfaj. Persze a jobb darabokat mindig érdemes újra elővenni. A nyolcvanas évek két nagy „csodája”, a Segítség, felnőttem! és az Egymás bőrében agyonjátszott művek. Van olyan, amelynek már remake-je is van: az 1976-os Bolondos pénteket 2003-ban gondolták újra, többek közt a magyar címadó is, mivel ennek Nem férek a bőrödbe lett az új honosított címe. Ha nagyon régit kell mondani, akkor ott van a Turnabout 1940-ből (amely ma már azért nagyon poros), ha meg kihúzzuk a komédiát a kötelező műfaji felsorolások közül, akkor ott van a Alkonyóna The Trade-Ins című epizódja a hatvanas évekből. További delikát verzió John Woo akcióklasszikusa, az Ál/Arc vagy mondjuk legutóbb a Freaky című thriller. Egyszóval nagyon sok mindent láttunk ebben a műfajban, így meglehetősen bátor vállalás volt Jean-Patrick Benes (Árész, a jövő harcosa) író-rendező vállalása, hogy nem kisebb kihívással állt elő: megpróbál újat mondani testcserés ügyben. A jó hír, hogy hiába húzott tizenkilencre lapot, összejött neki: a Családi testcserét nyugodtan írjuk fel a kellemes meglepetések nem túl népes listájára.
Egyrészt Benes mert nagyot álmodni, hiszen itt nem két ember cserél (mint eddig az esetek zömében), hanem egy népesebb család tagjai ébrednek egyszer csak a „másiknak” a testében. Aztán a folyamat másnap tovább változik, ami egyre bonyolultabbá teszi a famílián kívüli viszonyrendszereket. És így tovább… Ez pedig a forgatókönyv szintjén olyan jól meg van írva, hogy az ember csak jóízűen röhög a látottakon, nem gondolkodik el azon, hogy ez a folyamat vajon miért is indult el, egyre nagyobb zűrzavart okozva napról napra. A cselekmény persze lehet bármennyire is fordulatos, ha nincsenek meg hozzá a megfelelő színészek. És persze mindenki jó a helyzetekben, de mégiscsak a legjobb, amikor a hétéves Chaca az apjával cserél helyet. Franck Dubosc is meghökkentő, mint őszülő férfitestbe zárt kislány, de az igazi bomba Rose de Kervenoaël, aki elképesztően hiteles, mint kislánytestbe zárt családapa. Itt azért muszáj hozzátenni, hogy a komédiákon edződött Alexandra Lamy is remek, illetve tudjuk, hogy milyen lehengerlőek tudnak lenni együtt Dubosckal, mint ahogy ezt a 2018-as 
Szerelembe gurulva című produkcióban már megvillantották.
De nemcsak a jó poénok, a helyzet, a jellemkomikum és a pazar szereposztás miatt kitűnő film a Családi testcsere. A legjobb benne, hogy az író-rendező nem elégedett meg azzal, hogy készítsen egy makulátlan komédiát. Ahogy Billy Wilder fogalmazott, a jó filmben a karaktereknek meg kell küzdeniük a happy endért. Ezt Benes is alkalmazza, hiszen a sok nevettetés mellett egy Ibsen-drámát is becsempészett a sorok közé. Az élethazugság, mint a mindennapok mérge, ugyan itt nem olyan tézisszerű, mint a norvég drámaíró műveiben, mondjuk a Nórában, ahol a hazugságnak komoly ára van. Itt felszínre kerülnek a titkok, a be nem tartott kötelességek, a csalás – egyszóval a testcserék eredményeképpen létrejön a nagy megértés, és a család átértelmezi a közös életüket. Ez pedig már, kérem, komoly mondanivaló!
100 perc, francia-belga
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!