Ammonita
2022.02.03. (Ammonite) Az 1840-es években az elismert, de némileg mellőzött őslénykutató Mary Anning (Kate Winslet) egyedül dolgozik Dél-Anglia zord partvidéken. Korábbi felfedezéseinek híre már megkopott, napjait kevésbé jelentős kövületek gyűjtésével tölti, amiket turistáknak ad el, hogy el tudja tartani magát és beteg anyját. Egy nap egy gazdag utazó tetemes summáért cserébe rábízza Maryre feleségét, Charlotte Murchisont (Saoirse Ronan). A munkájában büszke és szenvedélyes Marynek eleinte terhére van a nő, de ahogy elkezdi beavatni tevékenységébe, a kettejük közötti társadalmi és személyiségbeli különbségek oldódnak, és intenzív kötelék formálódik köztük. Egy idő után kénytelenek szembenézni azzal, hogy a minden társadalmi korlátot áthágó viszony örökre megváltoztatta mindkettőjük életét.
KRITIKA
Francis Lee leszbikus-kosztümös drámája tapintható atmoszférájával és kiváló főszereplőivel nyújt érzéki élményt – ám beárnyékolják a műfaj erősebb darabjai.
Rácz Viktória
Nagyjátékfilmes rendezői debütálása, a 2017-es Isten országa után Francis Lee ismét egy queerszerelem történetét meséli el, csak ezúttal két férfi helyett két nő a főszereplő. A rendező rideg angol tájat szenvedélyes érzelmekkel megtöltő stílusa ugyanolyan jól működik az 1840-es évek szeles tengerpartján, mint az Isten országa yorkshire-i farmján, azonban az Ammonita némileg ismétlődésnek érződik – és nemcsak a Lee előző filmjével való hasonlóságok miatt. Az utóbbi években készült annyi széles közönség által látott LGBTQ-film, hogy kitermelje a saját közhelyeit, amelyeket az Ammonita sorra fel is vonultat, kezdve azzal, hogy a régmúlt elnyomó társadalmi keretei közé helyezi a szerelmes nőket. A 2019-es Portré a lángoló fiatal lányról és a 2021-ben VOD-megjelenést kapó Eljövendő világ is emlékezetesebb alkotás ebben a „műfaj”-ban, ennek pedig csak az egyik oka, hogy eme filmek női rendezői az explicit szexjelenetek helyett nagyobb hangsúlyt fektettek a karakterábrázolásra és a románc érzelmi megalapozására. Az Ammonita ereje Kate Winslet és Saoirse Ronan alakításában rejlik, akik boldogtalan szürke nőkből a szemünk előtt virágoznak ki az egymásra találásuk során – pusztán a kisugárzásukkal elérik a néző érzelmi bevonódását, és egymás iránti szenvedélyüket anélkül is elhitetik velünk, hogy a forgatókönyv kellőképpen kidolgozta volna azt.
120 perc, brit-ausztrál-amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!