Vezess helyettem
2022.03.17. (Doraibu mai kâ) A Vezess helyettem főhőse, a színész-rendező Kafuku Juszuke két éve veszítette el feleségét, de még mindig nem volt képes feldolgozni a tragédiát. Egy színházi fesztivál felkérésére Hirosimába utazik, hogy színpadra állítsa a Ványa bácsi többnyelvű változatát. Ellenkezése dacára, a fesztiváltól egy női sofőrt kap, a visszahúzódó Miszaki személyében. Egyre több időt töltenek egymással, a beszélgetéseiknek köszönhetően pedig mindketten végre szembe nézhetnek saját traumáikkal, hogy továbbléphessenek az életben.
OSCAR-DÍJ 2022
(Legjobb nemzetközi játékfilm)
3 OSCAR-JELÖLÉS 2022
(Legjobb film; Legjobb rendező: Ryusuke Hamaguchi; Legjobb adaptált forgatókönyv)
KRITIKA
Szerelem, gyász és Csehov egyenesen Japánból.
Tóth Csaba
Vajon megismételheti egy japán film azt a csodát, ami 2019-ben az Élősködőknek már sikerült, és elorozhatja a sztárokkal teletűzdelt, kategóriákkal drágább amerikai produkciók elől a legjobb film Oscar-díját? Azt semmiképp sem merném állítani, hogy Ryûsuke Hamaguchi filmje lenne a nagy esélyes március végén, de az biztos, hogy csupa fontos (film, rendező, adaptált forgatókönyv, nemzetközi film) kategóriában kapott jelölést, ami egyértelmű jele annak, hogy nemcsak némi szerencsével találta magát a tíz legjobb filmre esélyes produkció között. De vajon mit tud egy csendes, már-már meditatív, háromórás japán dráma, hogy az Akadémia tagjai tömegesen borultak le előtte? A Vezess helyettem Cannes-ból a legjobb forgatókönyv díjával távozhatott, ami nem csoda: ez a film nagyban támaszkodik a dialógusaira. A szereplői rengeteget beszélnek, olykor saját, kitalált történeteiket mondják el, máskor pedig az emlékeikbe, a gondolataikba avatnak be, ám az is előfordul, hogy csak Csehov Ványa bácsi című darabjának szövegkönyvéből idéznek. A film – nem túl vaskos – története ezekből a dialógusokból bontakozik ki. A rendkívül termékeny, tavaly ezen felül egy másik filmmel is előrukkoló Hamaguchi izgalmas technikával rántja be nézőit. A dialógusokat hallva és a jeleneteket látva sokszor nem látjuk át, mi a jelentőségük és az értelmük, gyakran érezzük azt, hogy a mesélőnk kulcsfontosságú információkat hallgat el előlünk, és ez így is van. A legjobb, amit tehetünk, hogy rábízzuk magunkat a rendezőre, és vele tartunk az utazáson, mert végül minden értelmet nyer, és amikor ez megtörténik, az érzések is előjönnek. Nemcsak a szereplőkből, hanem belőlünk, nézőkből is. Csakhogy ehhez itt szükségeltetik némi türelem, ugyanis a film háromórás, és csak a főcím kiírásáig negyven percet kell várnunk. A Vezess helyettem tempójának felvételéhez és a ráhangolódáshoz kifejezetten hasznos segítség egy sötét moziterem. Aki csak teheti, ott nézze meg ezt az ambiciózus Murakami-novellaadaptációt, mert félő, hogy otthon, a tévé előtt elkalandozhat a figyelmünk.
A film elején megismerhetjük a színházi színész/rendező Yusuke Kafukut (Hidetoshi Nishijima) és feleségét, Otót (Reika Kirishima), akik nemcsak házas-, hanem alkotótársak is. Az idillt megszakítja egy jelenet, amiben a férfi rájön, hogy a felesége megcsalja őt, de ezt nem árulja el neki, inkább úgy él tovább, mintha semmit nem tudna erről. Aztán egy tragédia következtében Oto meghal, a cselekmény pedig előreugrik az időben. Yusuke egy színházi fesztivál rendezésére készül, ahol különböző nemzetiségű, más-más nyelven beszélő színészekkel akarja bemutatni Csehov Ványa bácsiját. A próbafolyamat során a férfit egy Misaki nevű fiatal lány (Tôko Miura) hozza-viszi a régi, piros Saabjával, a sofőr és utasa között pedig különös kapcsolat veszi kezdetét. A Vezess helyettem cselekménye önmagában majdhogynem mellékes, itt a karakterek közti falak legyőzésén, a saját falaink ledöntésén van a hangsúly, Hamaguchi pedig csodás minimalizmussal ábrázol komplex lelki folyamatokat. A Vezess helyettem nem könnyű néznivaló, de meghálálja a türelmet.
179 perc, japán
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!