Intenzív találkozások
2022.03.31. (La fracture) A szakítófélben lévő párizsi nőt, Raphaëlle-t baleset éri: elesik az utcán, és eltörik a könyöke. A sürgősségi osztályon köt ki, ahol láthatóan végtelen hosszan kell várakoznia. A vidéki teherautósofőr, Yann munka közben megy el a sárgamellényesek tüntetésére, őt szilánkokkal teli lába miatt hozták be a kórházba. A nappalból éjszaka lesz, a betegek egyre türelmetlenebbek, az orvosok és nővérek túlterheltek, és odakint nem messze továbbra is óriási demonstrációk zajlanak. A tüntetők egyre durvábban csapnak össze a rendőrséggel, majd a kórházat is megrohamozzák. Raphaëlle végig önironikus humorral szemléli saját magát ebben az abszurd helyzetben. Egy idő után megérkezik a párja is. Vajon meg lehet menteni a kapcsolatukat? Visszaér-e Yann időben a munkahelyére? Vége lesz-e valaha ennek a napnak, és beforrhatnak-e a törések?
KRITIKA
Humorral a sárgamellényesekről – röviden ez lehetett Catherine Corsini rendező célja, aki a tavalyi Cannes-i fesztiválon mutatta be az Intenzív találkozásokat.
Csákvári Géza
Talán épp a nagyon francia téma univerzálissá tétele volt a célja, amikor úgy döntött, hogy burzsoá meleg komédiaként indítja a művet: egy középkorú nő, Raf (Valeria Bruni Tedeschi) kényszeresen írja a gyűlölködő sms-eket a mellette alvó párjának, Julie-nek (Marina Foïs). Mint kiderül, azért, mert már elviekben szakítottak: gyakorlatilag pedig még együtt laknak. Raf a sok hiszti között elesik az utcán, és bekerül egy kórház sürgősségi osztályára, ahol persze brutális állapotok vannak, hiszen a sárgamellényesek épp tüntetnek, és itt van valahol Raf kamasz fia is. Mindazonáltal a sors a korházban hozza össze a nem kicsit hisztérikus nőt (ebben Tedeschi igazán profi) a Yann (Pio Marmaï) nevű sofőrrel, akit lábon lőttek a rendőrök a tüntetésen. Innentől jön a film komolyabb része: a gazdag és a szegény vitája egy kiszolgáltatott helyzetben. A helyzet pedig fokozódik, mert a tüntetés harcokba csap át, és a kórház is hadszíntérré változik. Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy társadalmi fesztültségekről miért kell ennyire nyakatekert módon filmezni, és eleinte a sok nagybetűs karakter irritálónak és leegyszerűsítettnek tűnhet, de szép lassan kirajzolódik a rendezői koncepció: bizonyos helyzetekben még a nagyon nem összeillő emberek is képesek – rövid időre – közös nevezőre kerülni. Azért pedig külön hálásak lehetünk, hogy az egészből a végén nem lett dajkamese: mindenki megy tovább az életben, úgy, ahogy azt a világ rákényszeríti.
Az Intenzív találkozások a Magyar Filmadatbázisban!
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!