Doctor Strange az őrület multiverzumában
2022.05.05. (Doctor Strange in the Multiverse of Madness) A Marvel Studios új filmje, a DOCTOR STRANGE AZ ŐRÜLET MULTIVERZUMÁBAN feltárja az MCU multiverzumának kapuját, és messzebbre merészkedik, mint eddig bármikor. Doctor Strange az ismeretlen felé veszi az irányt, és néhány új és régi misztikus szövetségessel az oldalán átszeli a multiverzum észbontó és veszedelmes alternatív valóságait, hogy megütközhessen egy rejtélyes új ellenséggel.
KRITIKA
A filmes rettegésben utazó Scott Derrickson minden bizonnyal kellemesen kiélhette volna magát a Doctor Strange második részében, a távozásával azonban a Disney-nél tutira mentek, s 9 év után visszaédesgették az egész estés rendezéshez a Gonosz halott-filmek horrorpápáját, Sam Raimit. S lám, az új epizód gonoszban és halottban is bővelkedik.
Szöllőskei Gábor
Ismét új utakon robog az MCU, hogy a franchise ellen tüntetők ne lobogtathassák minduntalan „Egy kaptáfára” feliratú transzparenseiket. A tavalyi Örökkévalókkal egy szerzőibb, drámaibb, a szokásos pimasz humort háttérbe szorító szuperhőskavalkáddal próbálkoztak, ezúttal pedig egy a brand berkeiben eddig nem igazán alkalmazott zsánert idéztek meg, ami Doctor Strange figurájához áll talán a legközelebb. A horror emlegetése kapcsán egy Marvel-film esetében persze nem kell arrra gondolni, hogy az eddigi „papa-mama-gyerekek”-re kiélezett szuperhőskalandokból hirtelen Ragyogás, Az ördögűző vagy akár, hogy stílszerűek legyünk, Gonosz halott lett, a műfaj edzett megszállotjai továbbra sem bújnak majd a popcornjuk mögé. A franchise bejáratott célközönsége azonban megérzi majd a különbséget…
A Doctor Strange az őrület multiverzumában úgy kezdődik, és úgy is folytatódik, mint egy nagybetűs, tipikus Marvel-mű (ez eddig dicséret), abból is a gyengébbik fajta (ez már kevésbé). Egy fiatal lány menekül egy CGI-démon elől a dimenziók közti térben egy fura kinézetű Strange doki oldalán, majd némi csetepaté után az általunk jól ismert Strange dokinál köt ki, akinek elárulja: ő egy univerzumok közt (akaratán kívül) utazgató ifjú, akinek képességét egy gonosz entitás ki akarja szippantani, hogy ezzel a multiverzum eszetlen nagy királya s persze leigázója is lehessen. Strange pedig nem habozik, America (így hívják a leányt) segítségére kel, s a dimenziók közt utazva számos Strange-dzsel (Benedict Cumberbatch), a Skarlát Boszorkánnyal (Elizabeth Olsen), Wonggal (Benedict Wong), Mordóval (Chiwetel Ejiofor), Dr. Christine Palmerrel (Rachel McAdams) és néhány meglepetésvendéggel futnak össze.
A 28. MCU-menet tehát eleinte nem merészkedik tovább a sokszor látott paneleknél. Ám ez csak a beetetés. Sam Raimi láthatólag élvezettel vezényelt újra nagyszabású mozgóképet, mert a cselekmény előrehaladtával egyre gyakrabban, egyre sokrétűbben és egyre őrültebben alkalmazza azokat a filmkészítési technikákat, amelyek miatt anno, a nyolcvanas években a vállára emelte őt a szakma és a közönség egyaránt. Valóban kattant képsorok peregnek itt, a dimenzióváltásoktól 
kezdve az egyre abszurdabb mágiákon át a parafaktor erős feltekeréséig (nem győzzük hangsúlyozni: az MCU-hoz képest). Azért jó látni, hogy Raimi még mindig tud. Mesteri beállításai, extrém vágásai és elborult ötletei kétségtelenül a Marvel és a Doctor Strange-franchise javát szolgálják.
Kellett is ő mindehhez, hiszen az első filmes Michael Waldron forgatókönyve nem halmoz el minden földi jóval. A karakterépítésnek és -dinamikának például lehetett volna nagyobb figyelmet szentelni, s bár kezdetben zavarónak tűnik a szanaszét darabolt dramaturgia (hőseink folyton egyik kalamajkából a másikba kerülnek, mintha rövidfilmek sorozatát néznénk), végül ez is a címbeli őrületet erősíti.
Mégis az MCU merész és üdítő bejegyzése lesz a Doctor Strange az őrület multiverzumában, mert ha nem is óriási kerülővel, de Kevin Feige-ék továbbra is mernek letérni a kitaposott ösvényről, egy filmuniverzum huszonnyolcadik darabjánál pedig ez a minimum.
126 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!