A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya

2022.05.12. (The Unbearable Weight of Massive Talent) Mikor Nicolas Cage saját maga alteregóját játssza, Nicket, akkor szem nem marad szárazon. A zseniális akcióvígjáték méltán fog belépni a kultfilmek sorába. A részben Budapesten forgatott alkotás másik nagyágyúja, Pedro Pascal, aki hatalmasat alakít a lelkes Cage-rajongó szerepében. Kettejük duója pedig egyszerűen frenektikus. A GIGANTIKUS TEHETSÉG ELVISELHETETLEN SÚLYA május 12-től a mozikban!

KRITIKA

Nicolas Cage belebújt Nicolas Cage bőrébe, hogy az év eddigi legkellemesebb, öniróniával jócskán átitatott buddy movie-jával rukkolhasson elő.

Tóth Csaba

Hosszú kihagyás után a világ végre ismét kezdi felfedezni, mekkora tehetség Nicolas Cage. Első körben nem a nagy hollywoodi stúdiók adtak neki új esélyt, hanem a függetlenek, ahol ugyan csöppnyi költségvetésből, de olyan nagy kultusznak örvendő filmeket hozott tető alá, mint a Mandy – A bosszú kultusza (2018), a Szín az űrből (2019) vagy a Pig (2021). Utóbbi kapcsán még az Oscar-jelölés is felmerült, és bár ez végül nem jött össze, az utóbbi években körülötte folyó pozitív hírverésnek hála egy meglehetősen egyedi buddy movie, A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya már igen, ráadásul egy nagy stúdió, a Universal is bizalmat szavazott neki, amikor rábízta Drakula szerepét a Renfield című vígjátékukban. De ne ugorjunk túlságosan előre, maradjunk A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlyánál, ami egy igazán pöpec ajándék a világ Nicolas Cage-rajongóinak és a színész karrierjének, hiszen lényegében egy főhajtás előtte, miközben azért van benne jó adagnyi önirónia is ahhoz, hogy ne egy kissé kellemetlen szoboravatásnak legyünk szemtanúi.
Ha egy színész egy filmben önmagát alakítja, valójában akkor sem önmagát játssza. Ahhoz a sztárok túlságosan féltik a magánéletüket, hogy teljes mértékben kitárulkozzanak a rajongóik előtt. Viszont a karakternek valamennyire mégis hasonlítania kell a fejünkben róla élő képre, különben nem tűnik majd hitelesnek a film által mutatott alteregó. Tom Gormican rendező (aki eddig csak a meglehetősen felejthető Csajkeverők című filmet tette le az asztalra) szorosan együttműködött Nicolas Cage-dzsel a filmbéli Nicolas Cage kitalálásán, és pont annyira tették őt Nicolas Cage-essé, hogy a nézők hihetőnek találják a látottakat, ugyanakkor pont annyira el is távolították őt a valódi Nicolas Cage-től, hogy nagy újdonságokat ne tudjunk meg róla. A film inkább a sajtó és a filmjei által közvetített Nic Cage imidzsre játszik rá, vagyis a filmbéli sztár szintén túl van már a karrierje legjobb évein, szintén mostohán bánik a pénzzel, és hajlamos hülyeségekre elverni azt, valamint az is igaz rá, hogy még a lehető leggagyibb projektbe is maximális energiabefektetéssel és lelkesedéssel veti bele magát. A lapok pletykarovatából még azt is átvették, hogy teli van adósságokkal (ezeket a hírek szerint a valóságban nemrég sikerült kiegyenlítenie), ezért kell elvállalnia minden szembe jövő melót, ahogy az is ismerős lehet, hogy munkamániás, és csak olyankor érzi igazán jól magát, amikor dolgozhat, ez pedig természetesen nyomot hagy a magánéletén is. A valóságban többször is elvált már, és eddig két gyereke született: a filmben ezt az alkotók egyetlen exfeleségre és egy tőle született kamasz lányra (Kate Beckinsale és Michael Sheen lánya, Lily Mo Sheen alakítja) redukálták, aki borzasztóan ki van akadva attól, hogy az apja Nicolas Cage, mert a feltűnési viszketegségben szenvedő színész meg van őrülve azért, hogy bárhová megy, minden figyelem rá irányuljon: még a lánya születésnapi buliján is. Vagyis A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlyának sikerül felépítenie egy valós alapokon nyugvó, mégis fiktív Nicolas Cage-et, ráadásul bőven teletolták annyi utalással a sztár filmjeire, hogy minden rajongója megnyalhassa mind a tíz ujját a moziban ülve.
A nyitójelenetben kapásból azt láthatjuk, ahogy egy pár odahaza a Con Air – A fegyencjáratot nézi, és a film nagyon ügyesen emeli be a sztorijába a sztárja filmográfiáját. Egy ponton előkerül a Mandyben használt láncfűrész, de megidézik nekünk a Croodékat, A sziklát, a Tolvajtempót, a Holdkórosokat, de még a kevésbé ismert Az öreg hölgy és a testőr is kap egy méltó megemlékezést (felsorolásom a teljesség igénye nélkül készült). Azonban a film biztosan nem működne, ha nem lenne több egy nagy főhajtásnál Cage személye és filmográfiája előtt. A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya elsősorban azért szerethető, mert a főszereplő egy csodálatos partnert kapott maga mellé Pedro Pascal személyében. Pascal egy sokkal hálátlanabb szerepből képes kihozni a maximumot: ő játssza Javi Gutierrezt, a Mallorcán élő milliárdost, aki egymillió dollárért „kibérli” magának a születésnapjára Nicolas Cage-et, a filmsztárt azzal a nem titkolt céllal, hogy megmutassa neki a forgatókönyvét, amit majd szeretne vele a főszerepben megfilmesíteni. Javi azonban nemcsak a világ legnagyobb és legbőkezűbb Nicolas Cage-rajongója, hanem a CIA szerint egy veszélyes fegyverkereskedő is, aki a környék választásaiba is próbál belenyúlni egy politikus lányának elrablásával. A CIA beavatja Cage-et, akinek így segítenie kell Javi lebuktatásában. Imádnivaló látni, hogy Pascal a filmben milyen imádattal nézi rajongása tárgyát, a nagy Nic Cage-et. A közös jeleneteik a film legerősebb pillanatai, legyen az egy betépve autózás és menekülés két öregember elől, vagy a Paddington 2 közösen sírós megtekintése. Az, hogy a film akció-vígjátékként is működik, elsősorban annak köszönhető, hogy Pedro Pascal és Nicolas Cage egészen briliánsak együtt, láthatóan élvezik egymás társaságát, és mindent beleadnak a közös marhulásba. A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya a meglehetősen kifacsart kiindulópont ellenére végül is egy kommersz buddy movie/akció-vígjáték, vérbeli popcornmozi és egyben tiszteletadás egy nem mindennapi karrier előtt.

107 perc, amerikai

Kapcsolódó cikkek:

No related posts.