Jurassic World: Világuralom
2022.06.09. (Jurassic World: Dominion) A Jurassic World rendezője, Colin Trevorrow új filmje, a Világuralom négy évvel azután játszódik, hogy a Nublar-sziget elpusztult. A dinoszauruszok most már világszerte az emberek között élnek – és vadásznak. Ez a törékeny egyensúly átformálja a jövőt és egyszer s mindenkorra meghatározza, hogy az emberi lények maradnak-e a fő ragadozók a bolygón, melyen most a történelem legfélelmetesebb teremtményeivel kell osztozniuk.
Idén nyáron tanúi lehetünk az eddig 5 milliárd dollárt hozó Jurassic-korszak nagyszabású lezárásának, melyben a két generáció most először egyesül. Chris Pratthez és Bryce Dallas Howardhoz csatlakozik az Oscar-díjas Laura Dern, Jeff Goldblum és Sam Neill a Jurassic World: Világuralomban, ebben a merész, időszerű és lélegzetelállító kalandban, mely felöleli az egész világot, eddig sosem látott dinoszauruszokkal, nyaktörő akciókkal, és elképesztő, új vizuális effektekkel.
KRITIKA
Amikor a T-Rexnél és a Velociraptornál sokkal veszélyesebbek a mindent felzabáló sáskák.
Tóth Csaba
Ne tegyünk úgy, mintha a Jurassic-franchise nem lenne már hosszú évek óta önmaga árnyéka. Mindez csak azért jutott eszembe, mert az új film, a Világuralom kapcsán mindenütt azt hallom/olvasom, hogy messze ez az új trilógia leghitványabb darabja. Valójában egyáltalán nincs drasztikus színvonalbeli esés az előző két részhez képest, egyszerűen csak azért, mert már azok is kellően rosszak voltak. Az első Jurassic World egy nosztalgiamaratonként működött, ami gyakorlatilag félig-meddig remake-elte Spielberg klasszikusát. A második megpróbálta felrázni az alapreceptet egy kísértetházas-klónozós sztorival, és ugyan én értékeltem az igyekezet, jó filmnek azt sem mondanám. A harmadik pedig nem tesz mást, mint végre megvalósítja a régóta ígérgetett „a dinoszauruszok kiszabadulnak a világunkba” koncepciót, hogy aztán félidőben megijedjen a saját árnyékától, és gyorsan visszavigyen minket egy hasonló helyre, amit már megszokhattunk: egy félig-meddig zárt „parkba”, ami tele van veszélyes dinoszauruszokkal.
A Jurassic World – Világuralom zsúfolt film. Ennek legfőbb oka, hogy nemcsak az új trilógia nagyobbá duzzadt szereplőgárdáját kellett visszahozni, hanem a régi filmek klasszikus trióját is, vagyis újra itt van nekünk Sam Neill, Jeff Goldblum és Laura Dern, velük – és még néhány új szereplővel – együtt pedig már tényleg rendkívül népessé vált a Világuralom szereplőgárdája. A helyzetet Colin Trevorrow úgy próbálta megoldani, hogy az embereket több kisebb csapatra szedte szét, s mindegyiknek megvan a maga küldetése, hogy aztán legyen egy nagyjelenet, ahol mindannyian együtt vannak a nézők legnagyobb örömére. Persze ez a fajta cselekményvezetés már a korábbi Jurassic-filmekből is ismerős lehet, csakhogy a rendezőnek és a forgatókönyvíróknak sikerült túlságosan messzire vinni egymástól a szálakat, így még az egyik vonalon óriássáskák (!) után nyomozunk, a másikban őserdőben menekülünk az óriásragadozók elől. Kissé furcsa ez a génmódosított gabona/óriássáska szál egy alapvetően dínókról szóló filmben, az pedig igazán különös, hogy az alkotók szerint nagyobb 
fenyegetést jelentenek, mint a szomszéd parkban lakó őshüllők, akik a film szerint idővel olyanok lesznek az embereknek, mint bármelyik nagytestű erdei állat. De mindegy is, ez csak egy baj a számtalan közül. Trevorrow a harmadik részre eljutott oda, hogy azt gondolta, a rajongók kiszolgálása azt jelenti, ha felvonultat egy csomó kedvenc karaktert, és minden második percben behoz egy új dinoszauruszt, s akkor a végén a néző örömmel böfögheti fel a popcornt a moziból kifelé jövet. Ezt a film hozza is, csakhogy a dinoszauruszokon sem ámulni nem tudunk, sem félni tőlük, az akciójeleneteket pedig szörnyen rosszul vágták, az izgalom csíráját is kiszívva ezzel belőlük. Az pedig csak a hab a tortán, hogy Trevorrow nemcsak Sam Neillékkel nem tud kezdeni semmit, de a nála már jól bejáratott Owen-Claire duó is kiégni látszik. Míg Chris Pratt az első részben még jól hozta a lángoló lelkű kalandort, mostanra sikerült őt üres tekintetű, rezignált, bármikor lecserélhető tucathőssé degradálni.
146 perc, amerikai-máltai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!