A keltetés
2022.06.16. (Pahanhautoja) Tinja és családja élete látszólag tökéletes. A fiatal lány tehetséges tornász és kitűnő tanuló, amiről édesanyja rózsaszínbe csomagolt habosbabos vlog bejegyzései is tanúskodnak. Egy nap Tinja egy különös tojást fedez fel a házuk közelében lévő erdőben, amit hazavisz, hogy segítse a fióka keltetését. Nem telik el sok idő, míg a tojásból előbukkan egy lény, ami azonban nem hasonlít egyetlen ismert fajra sem.
KRITIKA
Idilli videóban mutatkozik be nekünk az idilli finn család, de a néző rögtön érzi, hogy itt bizony nem stimmel valami. Ezúttal is bebizonyosodik: érdemes hallgatni a megérzéseinkre.
Tóth Csaba
Anya (Sophia Heikkilä) kicsit irányításmániás. Ez már A keltetés első perceiben nyilvánvaló, ahol gyakorlatilag egy PR videót láthatunk egy anyainfluenszertől, aki sokat dolgozik azon, hogy egy olyan képet építsen fel a követőiben, hogy irigylésre méltó életet él egy minden szempontból ideális családban. A családi ház és annak közvetlen környezete már-már Wes Andersonra emlékeztet, annyira részletgazdag és szándékosan díszletszerű, a napfényben úszó képek pedig már-már földöntúlian idilliek. Mint azt tudjuk, sem ideális család, sem ideális otthon nem létezik, és a filmből nagyon hamar kiderül, hogy itt sincs erről szó: amint berepül egy madár a nappaliba, anya nem bocsát meg a betévedő állatnak, hanem kegyetlen módon kivégzi azt, mindezt egy ártatlan mosoly kíséretében. Alig pár perce nézzük a filmet, de már nyilvánvaló, hogy anya egy gyakorló pszichopata, akinek egyetlen célja van: tökéletességet sugározni bármi áron a külvilág felé. A férje és a gyerekei csupán kellékek ehhez.
A keltetés főhőse azonban nem ő, hanem a kislánya, Tinja (Siiri Solalinna), aki elszenvedője az anyai terrornak, a szeretetéhsége miatt pedig mindenben megpróbál megfelelni a szülői kívánalmaknak. Bár nem szereti az atlétikát, szorgalmasan készül a bajnokságra, csakhogy az anyukája dicsekedő videókat tehessen ki róla a közösségi médiában. Tinja egy nap a házuk közelében lévő erdőben egy tojásra lel egy halott madár mellett. Úgy dönt, hazaviszi magával, és megpróbálja a szobájában kikelteni. Maga mellé veszi az ágyba, a tojás pedig növekedni kezd, és amikor már kényelmetlenül nagy, kikel belőle egy olyan szörnymadárfióka, ami egyszerre vicces, undorító és rémisztő. A szörnymadár rendkívüli módon ragaszkodik a lányhoz, aki gyakorlatilag a barátja lesz, és furcsa módon nagyon érzékenyen reagál Tinja hangulatváltásaira: ha valakit a lány gyűlöl, a madár is gyűlölni kezdi…
A finn Hanna Bergholm az első nagyjátékfilmjével rögtön a Sundance Filmfesztivál felhozatalában mutatkozhatott be. A keltetés a szülőinfluenszerkedés éles kritikája, ám nem elégszik meg ennyivel: azt próbálja bemutatni, milyen személyiségtorzulás megy végbe egy gyereken, akit senki sem szeret otthon, és a szeretet hiánya hogyan csinálhat szörnyeteget még a legártatlanabb teremtményből is. A film műfaját tekintve horror, és azon belül is doppelgänger-horror, ami nem annyira rémisztgetéssel próbálja megfogni a nézőjét, hanem mély undort akar kiváltani, és ez több jelenetben sikerül is neki. Külön dicséretet érdemel, hogy a lényt nem CGI segítségével hozták létre, hanem egy animatronikus figurát építettek (ráadásul a Star Wars-filmeken edződött Gustav Hoegen segítségével), hogy minden jelenet a forgatáson, a kamerák előtt jöjjön létre, ne pedig az utómunka során, ez pedig abszolút meglátszik a végeredményen.
86 perc, finn-svéd
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!