Elvis
2022.06.23. (Elvis) A legendás Elvis Presley élete, ahogy még sosem láttuk: titokzatos menedzsere, a magát csak „ezredesnek” szólíttató Tom Parker szemén keresztül. A két férfi közti különös, sokat változó kapcsolat (néha barátság, néha gyűlölet) több mint 20 évig tartott. Akkor kezdődött, amikor Elvis még a pályája elején állt, nem múlt el akkor sem, amikor az énekes addig példátlan hírnevű sztárrá emelkedett, és akkor is megmaradt, amikor megismerte élete legfontosabb nőjét, Priscillát. Közben Amerika háborúba ment, elveszítette az ártatlanságát, és megváltozott az egész világ. De a két férfi között mindig megmaradt valami furcsa kapcsolat…
8 OSCAR-JELÖLÉS 2023
(Legjobb film; Legjobb férfi főszereplő: Austin Butler; Legjobb fényképezés: Mandy Walker; Legjobb látvány; Legjobb vágás; Legjobb jelmez; Legjobb maszk; Legjobb hang)
KRITIKA
Baz Luhrmann tövig nyomta a képzeletbeli gázpedált: a rock and roll királyáról szóló életrajzi műve brutális energiákat mozgat meg, magával ragad, nem enged, és nem is lassít a végkifejletig. A 75. Cannes-i Filmfesztiválon tízperces ovációval fogadták.
Csákvári Géza
Mindenki ismeri Elvist. Bár igen fiatalon, 42 éves korában hunyt el még 1977-ben, a mai napig a legtöbb lemezt eladott szóló előadó. A dalait akkor is ismerjük, ha direkt nem hallgattuk őket soha, kulturális és zenei hatása megkérdőjelezhetetlen és kikerülhetetlen. Jelentőségének monumentális volta és halálának körülményei miatt igen vakmerő vállalkozás önéletrajzi filmet készíteni róla, mert sokak érzelmeit sértheti, ugyanakkor a rajongói katarzis is lehetséges szcenárió. Nos, Baz Luhrmann személyében egy kvalitásos művész kezébe került a projekt, mivel ő képes egyszerre szerzői és grandiózusan hollywoodi lenni, s most mindkét erényét kihasználta. Fogalmazzunk úgy, Luhrmann mindent bevetett a Moulin Rouge-tól a Rómeó és Júliáig: az Elvis így egy igazi királydráma és egy modern musical keveréke. A nyitójelenettől fogva az egész film olyan energikus, hogy azonnal berántja a nézőt. Ami azonban érdekes, hogy nem Elvisszel, hanem Tom Parker ezredessel. Jól érezte Luhrmann, hogy Elvis Presley azon túl, hogy egy csoda, életének drámaisága a körülötte lévő emberekkel való kölcsönhatásban rejlik.
Sokkal jobban illene a filmre az Elvis és a világ körülötte cím, ám a lényeg, hogy a sorsát igen komolyan befolyásolták az emberi természet gyarlóságából következő dolgok, a legnagyobb hatással pedig az ezredes volt az eseményekre. Baz Luhrmann megmutatja, miféle ember volt ő. Hogy vándorcirkuszosként kezdte, majd onnan váltott a country roadshow-ra, hogy aztán egyszer csak meglássa maga előtt élete nagy lehetőségét: a fehér fiút, aki úgy énekel, mint egy afroamerikai. Mivel ő az Elvis-film narrátora, el is hinti az örök bölcsességet: csinálhatsz az életben tíz hülyeséget is, ha egyszer lesz egy igazán jó ötleted. Mi tagadás, merész lépés volt az ezredest szinte főszereplőnek megtenni a filmben, ám abból a szempontból viszont végletesen izgalmas, hogy ebből a kimondottan simlis, szélhámos, pénzéhes, ám mindezek mellett szenvedélybeteg karakterből, akinek van annyi esze és képessége, hogy hazudjon, egy shakespeare-i szintű intrikust lehessen gyúrni a mozivásznon. Tom Hanks személyében pedig egy olyan színészt szerződtettek, aki mindezt képes volt életre kelteni. Az ő tolmácsolásában egy olyan figurát látunk, akinek olykor még mi is elhisszük, hogy csak jót akar. Még Elvis anyjának halála és apja alkalmatlansága után is védelmező szülőként lép fel, máskor pedig annyira ellenszenves, hogy szinte kellemetlen nézni a filmet, annyira önző és 
gonosz. És hát, valljuk be, az ezredes ilyen volt, Elvist művészként és emberként magához láncolta, és megnyomorította. Parkert kizárólag a pénz érdekelte, a kliense, mint emberi lény, nem. Mindent Parker irányított a zenétől a filmekig, Elvisnek semmi beleszólása nem lehetett. A költségeket szerette más nyakába varrni, viszont maximális profitot csavart ki mindenből és mindenkiből. Luhrmann van annyira kíméletlen, hogy a tényeket nem akarja szépíteni, ugyanakkor van annyira cinikus is, hogy a műben folyamatosan tagadja a felelősségét. Sőt, azt egyenesen a rajongókra tereli, mondván, ő teremtette meg Elvis Presley-t, akit ezután a „szeretet ölt meg”.
Mindezek ellenére ne gondoljuk azt, hogy Elvis cím alatt egy Tom Parker ezredes-filmet nézünk. Luhrmann ugyanis törekszik a lehetetlenre, és megpróbálja mozgóképen visszaadni a jelenséget. Ehhez megtalálta Austin Butlert, aki nem imitálja vagy eljátssza Elvist, hanem megdöbbentő módon életre kelti. A mű talán legfontosabb része kultúrtörténeti szempontból, hogy mélyre megy: a király stílusát visszavezeti a fekete gospeles és a rhythm and bluesos gyökerekig, és rámutat a király BB Kinggel való szakmai és személyes kapcsolatára, ami azért nem szokott minden biográfia része lenni.
A felfedezés alapjai is pontosak: Presley első rajongója, Oscar Davis ajánlja Elvist Parker figyelmébe, mint a „memphisi fiút, akiért megvadulnak a nők”. Rekonstruálják az 1955-ös Hank Snow Tourson lévő fellépését, ahol kitalálja azt a színpadi mozgást, ami miatt megőrülnek a nők. Majd következik a katona lét, a szerelem és a házasság (amelynél a menedzser szerint 
nagyobb baj nem is történhetett volna), majd az ezután következő hollywoodi időszak rosszabbnál rosszabb filmszerepekkel – mert az ezredes arra törekedett, hogy a saját élete legyen álomgyári. Kiemelt szerephez jut, hogy 1968-ban az ezredes üzent az RCA testvérvállalatának, az NBC-nek, hogy hajlandó lenne Elvist egy önálló műsorban szerepeltetni. Ez volt a híres visszatérés, a The Singer Special – itt mutatta Elvis először a lázadás jeleit, hogy megfeledkezett a karácsonyi dalokról. Majd persze következik az ötéves rabság az Las Vegas-i Intercontinental hotelben, illetve a menedzser legnagyobb bűne, hogy soha nem engedte Elvist külföldre turnézni. A filmes olvasat szerint ez volt az ellene elkövetett legnagyobb bűn. Sokkoló élmény!
159 perc, ausztrál-amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!