Thor: Szerelem és mennydörgés

By Echte on 20 July 2022 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2022.07.07. (Thor: Love and Thunder) A Marvel Studios új filmjében, a THOR: SZERELEM ÉS MENNYDÖRGÉS-ben a mennydörgés istene az eddigiekhez nem fogható utazásra indul: a belső békét kutatja. A szuperhősködéstől való visszavonulása azonban rövidre sikerül, mivel a galaktikus gyilkos, Gorr, az Istenölő az istenek kiirtását tűzi ki céljául. A reá váró küzdelemhez Thor segítségül hívja Valkűr királyt, Korgot és volt barátnőjét, Jane Fostert, aki – Thor legnagyobb meglepetésére – képes használni a mágikus pörölyt, Mjölnirt. Ők együtt embert- és istent próbáló kozmikus kalandra indulnak, hogy kiderítsék az Istenölő bosszújának rejtélyes okát, s megállítsák, amíg még nem késő.

KRITIKA

Hatalmas Thor, sikoltó kecskék, Guns N’ Roses és Zeusz villámja. No meg a gyerekek, mint az univerzum legdrágább kincsei. Taika Waititi második Marvel-rendezésével sem kér elnézést a humoráért, és küldi mindenkinek, aki szereti.

Kovács Gellért

Aki meg nem kedveli az effajta féktelen ökörködést, majd kivárja a következő MCU-mozit, s örül annak – feltéve, hogy fel tudja dolgozni, amit Waititi csinált az önironikus istenmacsóval. Bár a Szerelem és mennydörgés véleményem szerint nem csinál hülyét Thorból – az már megtörtént a Végjátékban, ahol először láthattuk pocakos „Lebowskiként” –, a film tónusa kétségtelenül parodisztikusabb a franchise összes eddigi darabjához képest. És bizonyosan léteznek szép számmal olyan rajongók, akiknek ez már sok.
De mielőtt végérvényesen kiborulna bárki, még egyszer érdemes felidézni, hogy a Thor – Szerelem és mennydörgést az a hapsi rendezte (és Jennifer Kaytin Robinsonnal közösen írta), aki akkor sem tud hótkomoly lenni, ha alszik. Waititi „waititiságának” elmaradhatatlan kelléke az infantilis, sodró lendületű humor, amely mégis rendelkezik annyi intelligenciával (még annál többel is!), hogy ne legyen művéből negatív erejű Mjölnir, amely megsemmisíti a Marvel világának úgynevezett komolyan vehetőségét – már ha minden egyes képregényfilmben muszáj egyáltalán ilyesmihez tartani magunkat. Meg aztán T. W. most sem felejti ki a drámát: elvégre Thor és Jane szerelme, előbbi önérzeti belső útja, utóbbi szuperhőssé válása és tragikus téttel bíró vívódása, valamint Waititi megingathatatlan hite a gyerekekben van annyira élő, hogy sikongathatnak a kecskék, ripacskodhat Russell Crowe, vetkőzhet a címszereplő, kacsingathatnak ránk a papírvékony negyedik fal mögül, a film mégis egyben tud maradni. És ha elfogadjuk a felszabadultságát, vagyis azt, hogy egy gigabrand 29. filmje igenis megengedhet magának kábé mindent, Waititi szerzőiségén túl azért a kötelező köröket is lefutottnak tekinthetjük.
Ott van például Gorr, az istenölő (Christian Bale), aki ugyan nem tud (mert nincs rá lehetősége) átütően jobb lenni zseniális sminkjénél, ám egy átlagos, „hétköznapi” Marvel-gonoszhoz képest mindenképpen izgalmasabbak a motivációi, s traumájával legalább annyira beillik a rendező életművébe, mint a sok milliárdos mozisorozat karakterparkjába. Waititi hiába hangoztatja, hogy fogalma sincs, Kevin Feigeék miért hagyták, hogy megcsinálhassa ezt a filmet, még ezen a munkáján is érződik, hogy ha tényleg azt csinálta volna, amit teljes szívéből szeretne, még ennél is őrültebb lett volna a végeredmény. A sarokpontokat igenis tiszteletben tartja. Ennek köszönhetően a Thor – Szerelem és mennydörgés sokkal inkább tűnik jutalomfalatnak a direktor számára, valamint nem mindenkinek, ám a legtöbbeknek kaján élvezetet kínáló közjátéknak két óvatosabban kísérletező Marvel-epizód között, mint olyan filmnek, amely alapvetően megváltoztathatná a játékszabályokat.
Amelyekről sokszor elmondjuk a Marvel esetében, hogy bátrabban változhatnának.