Vörös rakéta
2022.07.28. (Red Rocket) Sean Baker a “Floridai álom” és a “Tangerine” után újra azok felé fordul, akikről mások elkapják a tekintetünket az utcán. A film 32 rangos fesztiválon 13 elismerést szerezte, többek között bemutatták a Miskolci Cinefest Nemzetközi Filmfesztiválon, de Cannes-ban is nagy elismerést vívott ki magának. Baker ezúttal egy ex-pornós kudarcos útkeresésén keresztül varázsol filmre kívánkozó atmoszférát egy isten háta mögötti olajfinomító kisvárosból: története egyszerre vicces és szomorú, mint egy naptól kifakult, a hátsó kertben megtalált pornómagazin címlapja. A független-filmes rendező legújabb alkotása egy ex-pornósztár hátán repíti a nézőt 2016-ba, az olajfinomítókkal tördelt Texas City-be, ahol a munkanélküli céltalanság mindennapos, legális a fű és Donald Trumpra szavazni a legtermészetesebb dolog a világon. Az élet pedig itt is kuporgatás, guberálás, stratégiázás – és árulása annak, ami maradt: a testnek, a „legősibb szakma” örök munkaeszközének.
KRITIKA
Kis csúszással, de végül a magyar mozikba is eljut az örök indie Sean Baker legújabb filmje, a Vörös rakéta, amely a 2012-es Starlet laza folytatása.
Csákvári Géza
Sean Baker, akinek a neve a fesztiválozók és szerzői művek kedvelői előtt jól ismert a Tangerine (2015) és a Floridai álom (2017) kapcsán, a Vörös rakétával került be először a cannes-i versenybe. Nem felfedezettként, hanem a tengerentúli indie-kultúra egyik legjobbjaként járta végig a szamárlétrát. Baker nemcsak a művei stílusa miatt szerzői filmes, hanem az alkotófolyamat kapcsán teremtett saját szabályai révén is: amikor megkezdte rendezői pályafutását (a 2000-es Four Letter Wordsszel), anyagi okok miatt vágta saját maga a filmjeit, most pedig már nem tudja elképzelni, hogy ez idegen kezekbe kerüljön. Kis stábbal forgat, és kontrollálja a az egész folyamatot – így fordulhatott elő, hogy a Vörös rakétán „nem fogott” a pandémia.
Baker igazi rendező a szó szoros értelmében: ahol lehet, formálja a nyersanyagot, ő a főnök. De nem csak emiatt tud igazán egyedi lenni: szenvedélyesen érdeklik a periférián lévő karakterek s azok emberi kapcsolatai. Nincs ez másként a Vörös rakéta esetében sem, amelyben Mickey (Simor Rex) Hollywoodból érkezik haza szülőhelyére, Texasba, ahol egy volt feleség és egy alapvetően ellenséges környezet várja. Mickey próbál újra beilleszkedni, de nem megy: húsz éve híres pornósztár, tisztességes munkát nem kap, így marad neki a fűvel való kereskedés. És marad az új tehetség/szerelem keresése, akit meg is talál mindjárt a tizennyolc éves Strawberry (Suzanna Son) személyében.
A rendező egyedi stílusának további érdekessége, hogy a filmjei a nyomasztó drámáktól fokozatosan eltávolodva egyre humorosabb arcukat mutatják meg, miközben a mondanivalójuk továbbra is mély – így van ez a Vörös rakéta esetében is. A rendező mestere annak, hogy egy alapból lenézett figurát is szerethessünk, együtt érezzünk vele – a tolerancia mellett ennél nagyobb kiállást ma nem igazán lehet tenni. Baker esetében mindez természetesen adódik, nincs fogcsikorgatva 
beszuszakolt bombasztikus odamondás. A csoda könnyen jön – ebben pedig most nem kis szerepe volt a Mickey-t alakító Simon Rexnek. Baker nyilván a modellből és rapperből lett színészre kódolta a szerepet.
Bár a Tangerine is szexipari munkások életét mutatta be, a Vörös rakéta sokkal inkább Baker első nagy villanása, a Starlet laza folytatása. Ami közös a két műben, hogy a pornós civil, emberi oldalát mutatja be, illetve, hogy mindkét mű lezárása kellőképpen frenetikus. Külön érdekesség, hogy le is forgattak egy jelnetet, amelyben a Starlet főhőse, Jane (Dree Hemingway) visszatért volna, de aztán nem került bele a végső verzióba. Majd talán egy harmadik filmben esetleg összefut Mikey és Jane? Buli lenne!
130 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!