Nem
2022.08.18. (Nope) “Hogy hívjuk a rossz csodát?” Az Oscar-díjas Jordan Peele szétszedte és újraértelmezte a modern horrort a Tűnj el! és a Mi című filmjeivel. Most a nyári mozi fogalmát gondolta újra az új pop-rémálommal, a NEM nagyívű horrorjával. A főszereplő újfent Daniel Kaluuya (Tűnj el!, Judás és a Fekete Messiás), hozzá csatlakozik Keke Palmer (A Wall Street pillangói, Alice) és az Oscar-jelölt Steven Yeun (Minari, Okja), akik annak a kaliforniai szurdoknak a lakói, amely tanúja egy hátborzongató felfedezésnek.
KRITIKA
Jordan Peele, a horrorok Spike Lee-je maga mögött hagyta a társadalomkritikát, inkább Steven Spielberg és/vagy a korai M. Night Shyamalan babérjaira tör.
Tóth Csaba
011Ha egy rendezőtől láttunk két-három filmet, azok alapján már hajlamosak vagyunk elvárásokat támasztani vele szemben, és előre kitalálni, mit is várhatunk a következő projektjétől. Ha pedig ezt nem kapjuk meg, könnyen jöhet a csalódás. A Nemre beülve a legokosabb, amit tehetsz, hogy kint hagyod a mozibejáratnál a Tűnj el! és a Mi élményét, ugyanis Jordan Peele ezúttal teljesen más irányt választott. Igaz, ami igaz, teljesen azért most sem fordult ki önmagából: az elődökhöz hasonlóan a Nem is a horrorműfajba sorolható. A legfőbb változás az, hogy új filmje társadalomkritikát, társadalmi mondanivalót csak nyomokban tartalmaz. A fő témája – annyira megszállottjai vagyunk annak, hogy fantasztikus képeket készítsünk, hogy akár az életünket is kockára merjük tenni érte – ugyan tartalmaz némi mai mondanivalót, de nagyjából minden második Instagram-generációról szóló cikk erről szól a neten, és valójában Peele filmje sem boncolgatja a témát mélyebben azoknál, így feltételezem, hogy nem is igazán állt szándékában. A rendező ezúttal egy hamisítatlan, szájtátva nézős nyári látványfilmet prezentált, csak mindezt egy mester ügyességével előadva, néhány apró újítás kíséretében, hogy frissnek hasson az élmény. Lehet persze elemezgetni, de a Nem alapvetően egy repülő csészealjas sci-fi-western-horror, a legközelebbi rokonainak pedig a Tűnj el! és a Mi helyett inkább a Harmadik típusú találkozások és a Jelek számít.
A rendező azért nem tagadja meg önmagát: bár ezúttal a lehető legszélesebb tömegekhez próbál szólni, mégis megenged magának egy igazán hosszú felvezető szakaszt. Itt nyoma sincs 
Roland Emmerich „mindent bele azonnal” módszerének: Peele karaktereket épít, atmoszférát teremt, lassan felvezetve és megalapozva az előttünk álló borzalmaknak. Amikor aztán beindul az úthenger, már nehéz a Nem erejének ellenállni: azért mennyire vagány már egy repülő csészealj elől lovon menekülő cowboy képe a préri közepén? A direktor nemcsak feszültséget tud teremteni, a jump scare-jei is elsőrangúak, ráadásul most az is kiderült, hogy akciórendezőnek is tehetséges. A film szörnylogikájába ugyan bele lehet kötni, és biztosan jókat lehet majd róla vitatkozni a moziból kifelé jövet, de közben annyi eredetiséget, szuperfeszült jelenetet és menőséget kapunk, hogy ettől még a Nem simán a nyár egyik legélvezetesebb popcornfilmje marad. Az igazán jó rendezők egyik ismérve, hogy még a kevésbé jó filmjeik is jobbak mások legjobbjainál, és ez mostantól már Jordan Peele-re is igaz.
130 perc, amerikai-japán-kanadai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!