Szia, Életem!
2022.08.25. A fantasyelemekkel dúsított, egyedi vígjáték egy népszerű, de ihlethiányos írónak – Thuróczy Szabolcs alakításában – és sosem látott kisfiának nem várt találkozásáról szól. A hirtelen nyakukba szakadt, kényszerű együttlét fordulatos, vidám és érzelmes története a fiú fantáziájának köszönhetően átlépi a valóság kereteit is.
KRITIKA
Ezt a történetet ugyan már ezerszer láttuk, de a Szia, Életem! mégis olyan jól meséli el, hogy még ezeregyedszerre is jó móka nézni.
Tóth Csaba
Be kell vallanom, amikor először olvastam arról, hogy miről szól a Szia, Életem!, csak unottan ásítottam egyet. Tényleg itt van megint egy film arról, hogy hirtelen beállít az egyedülálló férfi életébe a régi nő, és hoz magával egy gyereket is azzal, hogy ez az övé, aztán otthagyja nála azzal, hogy vigyázzon rá? Aztán persze van másfél-két órájuk arra, hogy összecsiszolódjanak, és a sok nehézség dacára a végére megszeressék egymást. A rendezőpáros, Rohonyi Gábor (Brazilok) és Vékes Csaba (Hetedik alabárdos) munkásságának sem vagyok nagy rajongója, így az előzetest látva azt gondoltam, hogy afféle középunalmas, se íze, se bűze dramedyvel lesz dolgom, amit két perccel azután felejtek el, hogy kijöttem a moziból. Az egyetlen bizodalmam a főszerepet játszó Thuróczy Szabolcsban volt: ő azon kevés színészek egyike Magyarországon, aki filmvásznon még soha, semmiben nem volt rossz, szóval talán joggal bízhattam abban, hogy ő még ezt a sablonos alaphelyzetet is képes lesz megtölteni élettel. Thuróczy most sem hagyott cserben, de a jó hír: nemcsak rajta múlott, hogy a Szia, Életem! több lett egy vasárnap délutáni felejthető matinéfilmnél. Itt szerencsére nem állt fenn az a helyzet, hogy a színészeknek kellett kiizzadniuk valamit a semmilyen forgatókönyvből: ez a sztori minden kliséje ellenére rendesen meg van írva. Érződik, hogy Vékes Csaba (aki egy emlékezetes mellékszerepben is feltűnik a filmben) a saját apaságának élményeit és tapasztalatait is becsempészte a jelenetek közé, így a végeredmény a kissé mesterkélt alaphelyzet ellenére is van annyira életszerű, hogy elhiggyük a filmet a színészeknek.
Főhősünk egy író, aki a mai napig a bemutatkozó regénye sikeréből próbál megélni, de ahogy telik az idő, ez egyre nehezebben megy. Ott kapcsolódunk be az életébe, amikor a kiadója ad neki egy utolsó esélyt: ha gyorsan összedob nekik valami jót, nem bontják fel a szerződését. Lecsórósodott (pedig hol van még a rezsicsökkentés-csökkentés…) emberünk alkotni próbálna, de hirtelen beállít hozzá egy régi csaja egy kisfiúval, 
mondván, hogy az övé, és vigyáznia kéne rá, amíg ő visszatér Japánból. Thuróczy Szabolcs a zsörtölődő, mogorva figurát ugyan kisujjból hozza, mégsem lehet azt mondani, hogy rutinból játszik: a fiát alakító Pásztor-Várady Mórral tökéletes párost alkotnak együtt, érződik, hogy Thuróczy borzasztóan odafigyel a partnerére, és legalább annyira fontos neki, hogy belőle is kihozza a legtöbbet, mint önmagából. Mivel keserédes vígjátékról van szó, szomorkás jelenetek is vannak, de ez alapvetően egy vidám film, amibe belefér pár könnyesre röhögős jelenet (állandó orvoshoz járás, balhé a rendőrségen…) is. A rendezőpáros nagyszerű időzítéssel adagolja a poénokat és az érzelmeket. A Szia, Életem! csak a fantáziajelenetek (életre kelnek az író meséi) során bicsaklik meg kicsit: ezeket sajnos nem sikerül elég hatékonyan beépíteni a cselekménybe, és sajnos idegen szövetként lógnak a film testén.
1114 perc, magyar
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!