Alienoid

By Echte on 09 September 2022 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2022.09.08. (Oegye+in 1bu) Minden idők legdrágább koreai filmjében a földönkívüliek évszázadok óta börtönbolygónak használják a Földet, elítélt rabjaikat az emberek testébe zárják, azok tudtán kívül. Az Őr és Villám feladata, hogy a rabok ne szabadulhassanak ki, de ők kevésnek bizonyulnak egy összehangolt börtönlázadással szemben. Az egész Föld veszélybe kerül, amikor a rabok vezetője kiszabadul, a katasztrófát egyedül egy mágikus tőr akadályozhatja meg. A jelenben és 600 évvel ezelőtt egyaránt folytatódó hajsza szövetségre készteti a különböző világokból származó harcosokat.

KRITIKA

Szeretjük mi a koreai különlegességeket, de azért van, ami már sok.

Villányi Dániel

Az Alienoid egy igazi koreai szuperprodukció, sőt, az utóbbi két évtizedben látványosan megerősödő, a műfaji mozik és a szerzői alkotások terén is komoly teljesítményeket felmutató koreai filmgyártás valaha volt legdrágább terméke. Eleve azzal a szándékkal is készült, hogy ez legyen „A Szuperprodukció”, és ez alaposan rá is nyomja a bélyegét az Alienoidra, ami sokkal inkább hasonlít egy két és fél órás promóvideóra arról, hogy mi mindere képes ma már technikailag és főleg a vizuális effektek terén a koreai filmgyártás, mint egy koherens, a történetére vagy pláne a karaktereire figyelő mozifilmre. Az említett képességekre ugyanakkor nem lehet panasz: tényleg le a kalappal a távol-keleti szakemberek előtt, nem kell elbújniuk akár a Marvel-filmek mögött sem, de a Marvel-sorozatok szintjét biztosan megütik látványban és a látvány kreativitásában is. Élvezhető történetmesélésben viszont messze nem, és ez csak részben adódik abból, hogy a történetmesélésnek némileg mások a hagyományai és szabályai Dél-Koreában, mint Hollywoodban.
Az Alienoid cselekménye olyan, mintha egy tízrészes sorozatévad eseményeit mesélnék el nekünk zanzásítva, miközben folyamatosan ugrálunk az idősíkok, történetszálak, hangnemek és műfajok között. Van itt sci-fi (a távoli bolygón élő földönkívüliek az emberek testét használják börtönként a foglyaik számára), családi vígjáték (a földönkívüliek megbízásából itt őrködő két android magához vesz egy árván maradt kislányt), kosztümös harcművészeti film (egy másik idősíkon középkori hősök keresnek egy mágikus tárgyat), szuperhősmozi (az androidok alakot váltva koreai Vasemberként akcióznak), fantasy (mágikus eszközök és szörnyek bonyolítják a sztorit), és akkor még nem is beszéltünk az időutazásról, a Twin Peaks varázslóiról (tényleg így nevezik őket) vagy egy nemes egyszerűséggel csak Kutyaszarnak hívott komikus mellékfiguráról. Van itt minden, mint a koreai búcsúban, és persze jól tudjuk, hogy ez a sokféleség náluk sokkal inkább bevett dolog, mint mifelénk, de az Alienoid annyiszor és olyan bakugrásokkal vált a rengeteg felvonultatott dolog között, mintha nem is ugyanaz a film folytatódna. A legfőbb problémája pedig nem is az, hogy ennyi minden akar lenni egyszerre, hanem hogy egyiknek sem igazán jó, élvezetes vagy emlékezetes.
Az Alienoid így inkább azoknak ajánlható, akik fekete öves rajongói a koreai kultúrának, és nem akarnak lemaradni egy ilyen eseményfilmről, továbbá minimum megértéssel fordulnak a rendkívül egzaltált és európai szemmel sokszor rettenetesen blődnek tűnő, ebben a filmben pedig pláne a végletekig vitt speciális humor felé. Ha pedig valaki rákap a látottakra, annak van egy jó hírünk: ez még tulajdonképpen csak egy fél film, a második rész jövőre érkezik, ennek megfelelően pedig egy csinos kis cliffhangerrel szakad félbe a cselekmény a végén.