2011.01.27.- Boszorkányvadászat
KRITIKA
Innsbruck és Pilisszentkereszt között ingázva járunk utána, igaz-e a tétel, miszerint ha annyit nyom, mint egy kacsa, akkor boszorkány.
Hanula Zsolt
A keresztes hadjáratban megfáradt lovagjaink egy fehérnépnek látszó alvilági személyt szállítanak rácsos szekéren egy távoli kolostorhoz, mondván, az ottani barátok majd kikúrálják belőle a gonoszt. A viszonylag tartalmas, még ha nem is eredeti első negyedórát követően érthetően visszaveszünk a tempóból. Az erdei kirándulást csak az tudná feldobni, ha egy meglepő fordulattal Nicolas Cage elkezdené szavalni, hogy „Engem békává változtatott… de már elmúlt…”. Ehelyett muszájpárbajok követik a muszájcsatákat, végül is középkori kalandfilm pereg a vásznon, ilyenkor nyugodtan lehet sms-ezni, de csak ha nem zavarjuk ezzel a körülöttünk ülőket. Időnként azt érzem, ezen karakterek papírmasé volta sem sokkal bántóbb, mint egy történelmi eposznak nevezett blockbusterben, legfeljebb kevesebb a madártávlatból fényképezett statisztatömeg. Pedig az is csak CGI-kérdése lett volna, amit ehelyütt inkább farkastámadásra meg démonharcra használtak a részint Magyarországon forgatott film készítői. Tartottunk tőle, hogy véresen ciki lesz, ez nem igazolódott. Az eddigi filmjeinél picit talán röhejesebb, de alapvetően a Dominic Senától megszokott erős közepes popcorn-élmény.
96 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!