Exkluzív interjú Paddy Considine-nel
Paddy Considine, a Sárkányok háza Viserys Targaryenje: „Csak a parókám 3000 angol fontba került”
Paddy Considine, a kiváló brit karakterszínész mostanáig távol tartotta magát a nagy franchise-októl, ám most képtelen volt ellenállni, amikor a Sárkányok háza című HBO Max-sorozat egyik főszerepére hívták. A karaktere első ránézésre a Sean Bean által alakított Ned Starkra emlékeztet, aztán persze majd kiderül, neki is hasonló sors jut-e. A színésszel Zoomon beszélgettünk.
Tóth Csaba
Jól tudom, hogy egyike voltál az első színészeknek, akiket szerződtettek a Sárkányok házához?
Konkrétan az első voltam.
Miért érdekelt a sorozat?
Furcsa módon, amikor mindenki nézte, nekem kimaradt a Trónok harca. Aztán jött a Covid és a lezárások, s én is nézni kezdtem a sorozatot. Jött az első munkám a lockdown alatt, egy kisebb függetlenfilm, és a forgatása közben ajánlották fel a szerepet a Sárkányok házában. Jó volt az időzítés, hiszen még benne voltam a sorozatban, a forgatás szüneteiben néztem az epizódokat, meg amúgy is jellemző rám, hogy jó pár évvel azután nézek meg sorozatokat, hogy véget értek. (nevet)
Jól gondolom, hogy ez az eddigi karriered talán legnagyobb projektje?
Korábban is ajánlottak már fel nekem nagy filmeket és sorozatokat, de az volt a jellemző, hogy átküldték a szkriptet, és számomra nem volt bennük semmi érdekes. Össze-vissza kb. három jelenet, és a napjaim nagy részét azzal kellett volna töltenem, hogy álldogálok a háttérben. Ez nem igazán hozott lázba. A korábbi tapasztalatok miatt kellő óvatossággal közelítettem a Sárkányok házához, fel voltam rá készülve, hogy ez is csak egy kis szerep, aztán a forgatókönyvet olvasva döbbentem rá, hogy milyen sok jelenetem van. Az első kérdésem az volt az HBO-hoz, hogy ki mondta vissza a szerepet előttem. Mondták, hogy senki, nekem ajánlották fel először, és még csak meghallgatásokra sem kellett mennem: ha akarom, az enyém. Ennek azért is örültem, mert jellemzően elég rossz vagyok a meghallgatásokon. Hihetetlen megtiszteltetés volt, hogy egy ilyen szerep gyakorlatilag az ölembe hullott. Régóta vágytam egy ilyen munkára, imádtam Viserys király szerepét már az első jelenetétől fogva. Rögtön tudtam, hogy ő lesz az egyik legjobb karakter, akit eljátszhatok az életem során. Viserysnek hihetetlen színei és mélységei vannak, színészként pedig pont az ilyen kihívásokat keresed. Gyönyörű íve van a karakternek a sorozatban, egy hihetetlen utazáson vesz részt.
A sajtó még csak az első epizódot láthatta, de ez alapján Viserys egy jó embernek tűnik. Valóban az? És lehet egy jó emberből jó király?
Majd meglátod. (nevet) Az biztos, hogy Viserys rengeteg felelősséget cipel a vállán, és komolyan veszi ezt. Érdekli őt a történelem, a hagyományok, és próbál azokat követve, azok szellemében uralkodni. Tud egy álomról, egy próféciáról, ami megjövendöli az emberiség végét, és fontos a számára, hogy ezt megakadályozza. Eközben próbál békésen uralkodni a királyságában, de tény, hogy vannak, akik gyengének tartják azért, mert nem indít háborúkat. Tisztában van azzal, hogy miért a Targaryen-ház ül a Vastrónon. Tudja, hogy a tömegpusztító fegyvereiknek, a sárkányoknak köszönhetik ezt, ahogy azt is, hogy a sárkányaik nélkül ők is csak egy ház lennének a sok közül. Nem kergeti magát olyan illúziókba, hogy a sárkányok nélkül is többet érnének másoknál. Az, hogy Viserys egy jó ember, nem zárja ki azt, hogy ne lehessen egyben okos és bölcs is. Tudja, hogy ha az ember túl sokat gondol a hatalmáról és a trónjáról, könnyen elveszítheti azt. Mindenki a Vastrónra vágyik, de Viserys már rájött, hogy ez nem egy túl jó hely. Amikor a lányát, Rhaneyrát nevezi meg az utódjaként, jól tudja, hogy ezzel komoly súlyt, nagy felelősséget tesz a lánya vállára. Ezért is hozza meg nehezen ezt a döntést. A Vastrón átadásával gyakorlatilag megátkozza a lányát. Sok nehéz döntést kell meghoznia, és anélkül, hogy spoilereznék: nem mindig a jó utat választja. Viserysnek egyetlen hibája van: túl érzékeny, és túlzottan törődik másokkal. Ezek egy király esetében nem épp előnyös tulajdonságok.
Nagyon más volt egy ekkora produkció forgatása, mint a többi munkád?
Ha az alapokra bontod le, a Sárkányok háza is emberekről, emberi érzelmekről, vágyakról és félelmekről szó, de a körítés kétségtelenül grandiózusabb, mint máshol. A szereplőket körbeveszi ez a nagy, misztikus világ, amit George R.R. Martin megálmodott. Gigantikus díszletek között dolgozhattunk, amikhez még csak hasonlót sem láttam korábban. A költségvetés minden pennyje ott van a képernyőn. A Vörös Erőd díszletei letaglózóak voltak, termek, folyosók és titkos lépcsők mindenfelé…
Fel lehet készülni egy ehhez hasonló szerepre a szöveged megtanulásán túl?
Ha egy projekt ekkora, mint ez, és ilyen hosszan bújsz egy karakter bőrébe, akkor elsősorban magadból tudsz építkezni. Azt vettem észre, hogy idővel egyre több dolgot vittem bele Viserysbe magamból. Egyre jobban idegesített, hogy a karaktert sokan gyengének és sebezhetőnek látják, miközben szerintem egyáltalán nem az. Annyira összenőttem vele, hogy már-már személyes sértésnek éreztem, ha valaki azt éreztette a karakteremmel a forgatáson, hogy a király gyengekezű. A saját dühöm által a karakterem is dühösebbé vált, kevésbé lett toleráns. Emlékszem, egy nap Miguellel és Ryannel (a két showrunner: Ryan J. Condal és Miguel Sapochnik – a szerk.) vitatkoztam a karakterről, és azt mondtam nekik: „Viserys nem egy balek. Lehet, hogy gyengének nézik, mert nem indít háborúkat, és nem elégíti ki egyes alattvalói vágyait, de ettől még nem lesz balek. Viserys egy sárkány, és meg kell mutatnunk ezt az oldalát is!” Harcoltam azért, hogy a karakternek ezt az oldalát is megmutathassuk. Ő nem egy öreg hülye a trónon, hanem egy ember, akinek rengeteg konfliktusa és legalább ugyanennyi belső vívódása van. Szerencsére ezt már az első epizódban is megmutathattam abban a jelenetben, amikor a testvéremet, Daemont elűzöm. „Ne baszakodj velem, nem vagyok gyenge ember!” Ezt üzeni ott a karakterem.
Mit szerettél leginkább a Trónok harcában? Szerinted a sorozatban történtek reagálnak mindarra, amik épp körülöttünk zajlanak a világban?
Nem igazán vagyok tisztában azzal, mi zajlik épp körülöttünk a világban. Ha csak politikusokra gondolok, ideges leszek, és nem szeretnék ideges lenni, szóval ezt a részét a kérdésnek inkább nem fejtegetném tovább. A Trónok harcát annak idején megvettem DVD-n, de évekig csak ott porosodott a polcomon. Érdekelt, de sokáig nem éreztem kedvet hozzá. Azt hittem, nem én vagyok a célközönsége, pedig egy csomó barátom ajánlotta, hogy nézzem meg, mert fantasztikus. Amikor mégis elkezdtem nézni, akkor nagyon meglepett. Ahogy haladt előre a sztori, úgy rántott be engem is egyre jobban. Nem gondoltam volna, hogy ilyen minőségű színészi játékkal találkozhatok egy fantasyben. Azon pedig megdöbbentem, hogy időnként sokkolni is tudott. Ha valaki egyszer látta a vörös nászt, sosem felejti el. Tévében még sosem láttam hasonlót. Azután a jelenet után már biztosan tudtad, hogy ebben a világban senki sincs biztonságban. Nem tartozom azok közé, akiket le tudnak nyűgözni a vizuális effektusok, és nem szoktak érdekelni a sárkányok meg effélék, de a Trónok harcát nézve mégis érdekelt mindez. Igazinak éreztem őket, igazi bestiáknak, és lenyűgözött a mitológiájuk. Elképesztő kiállítású jelenetek voltak benne, hatalmas, epikus csaták, de közben mégis sikerült végig emberinek és karakterközpontúnak maradnia. Hihetetlen, hogy nézek egy csatát, amiben óriások meg élőhalottak vannak, mégis úgy érzem magam közben, mintha egy D-napról szóló II. világháborús filmet néznék. Ez óriási eredmény.
Nem volt furcsa számodra, hogy gyakorlatilag a te karaktered az egyetlen olyan Targaryen a sorozatban, akinek nincs saját sárkánya? Nem irigykedtél a többiekre?
Irigykedni? Biztosan nem. Láttam, mennyi munkát ad másoknak a zöld háttér előtt egy sárkány, többen 8-10 órás munkanapokat toltak le azt imitálva, hogy egy sárkányon lovagolnak. Ezt biztosan nem irigyeltem tőlük. (nevet) Maga Viserys is nagy sárkánylovas volt régen, ő volt az utolsó, aki meglovagolhatta Baleriont, a Fekete Iszonyatot, aki a világ legnagyobb sárkánya volt. Az első epizódban láthattad Balerion koponyáját, elképesztő méretű sárkány volt. Viserys egyike volt a legnagyobb sárkánylovasoknak, de Balerion elpusztulása után visszavonult, és nem lovagolt meg több sárkányt. Van egy unokaöcsém, aki odáig van a sárkányokért. Mondták neki a szülei, hogy a nagybátyja a sárkányok királya lesz egy sorozatban. Eleinte nagyon büszke volt rám, de minden érdeklődése elszállt irántam, amikor elmondtam neki, hogy a sorozatban nem lovagolok sárkányokon. (nevet) Óriásit csalódott bennem. Azért megkérdezte, hogy legalább harcolok a Sárkányok házában? Mondtam neki, hogy nem, erre megkérdezte, hogy akkor mégis mit csinálok a sorozatban? (nagyon nevet) Csak ülök, és sokat dumálok. Az unokaöcsém miatt azért jó lett volna sárkányon lovagolni, és kérdeztem is, hogy kaphatnék-e egy ilyen jelenetet, de az volt a válasz, hogy csak ha kifizetek érte több százezer dollárt. (nevet) Annyim épp nem volt.
Milyen volt számodra egy átla
gos nap a Sárkányok háza forgatásán?
Főleg független filmekben dolgoztam korábban, és hozzászoktam ahhoz, hogy gyorsan dolgozunk. Három-négy felvételből megoldjuk a jelenetet, és már megyünk is tovább. Itt nem ez volt: sok jelenetet három-négy kamerával rögzítettünk, sokszereplős, komplex felvételek voltak, sokkal lassabban haladtunk annál, mint amihez hozzászoktam. Hogy őszinte legyek: elég fárasztó volt. Nem sokkal a Sárkányok háza előtt játszottam először színházban, és szerencsére a színházban egy színész hozzászokik a sok ismétléshez, ami kicsit könnyebbé tette nekem a dolgot. Hosszú munkanapjaink voltak, és közben fel kellett tartanunk a frissességet, hiszen a kamerák előtt nem érződhet, hogy fáradtak vagyunk. Voltak olyan jelenetek – például egy óriási esküvő -, amiket tíz napon át forgattunk. Miután végeztünk, megfogadtam, hogy soha az életben nem megyek esküvőre többé. Elég volt, végeztem az esküvőkkel. (nevet) Sokszor jól szórakoztunk forgatás közben, de azért összességében véve ez egy kemény munka volt.
Mesélnél arról, hogyan folyt az átalakulásod egy Targaryenné? Jól áll a hosszú, ezüstfehér haj.
Ez nem egy olcsó paróka valami sohói jelmezkölcsönzőből, egy nagyon kényes, nagyon igényes darabot készítettek nekem. Ha jól tudom, 3000 angol fontba került. Emlékszem, az egyik forgatási napon kihúztam belőle egy szálat, és rögtön ott termett mellettem az egyik fodrász azzal, hogy ezt azonnal hagyjam abba, ne fogdossam a hajam! Eléggé vigyáztak ezekre a parókákra. Imádtam viselni, még annak ellenére is, hogy utáltam minden reggel egy csomó időt azzal tölteni, hogy feladják rám. Nagyon pontosan el kellett találni a színárnyalatukat, mert ha nem illett a bőröd színéhez, akkor úgy nézett ki, mintha zöldes vagy sárgás lenne. Mint kiderült, az én tónusom állt a legközelebb Daenerys hajszínéhez, aminek nagyon örültem.
A Trónok harca masszív siker volt, így nyilván ugyanezt várja az HBO a Sárkányok házától is. Nem helyezett ez nagy nyomást a stábra és a szereplőkre?
Tudjuk, hogy magasan vannak az elvárások, és még van hátra pár hét a premierig (az interjú még július végén készült – a szerk.), úgyhogy nem láthatták a nézők a sorozatot. Az ember csak reménykedhet a pozitív fogadtatásban. Vagy szeretni fogják a nézők vagy nem. Ezt nem tudod irányítani. Próbáltam ezt kizárni a fejemből, mert úgysem tudok hatni rá. Tisztában vagyok vele, hogy nem tiszta lappal kezdünk, és a sorozatot úgyis mindenki a Trónok harcához fogja majd hasonlítani, ahogy azzal is, hogy annak mekkora kulturális hatása volt. Az egyetlen dolog, amiben reménykedem, hogy az emberek a mi sorozatunknak is adnak egy esélyt, és remélhetőleg élvezni fogják.
A Trónok harca tele volt szexszel, vérengzéssel és váratlan gyilkosságokkal. Itt is ez várható?
Szerintem már az első epizód is bizonyítja, hogy ilyen szempontból maradtunk a jól bevált úton. (nevet) Sokan halnak meg, sok a sárkánytűz, sok a vér, sok a sár… Pont az tetszett a forgatókönyvben, hogy nem próbálta meg újra feltalálni a Trónok harca világát, hanem nagyon határozottan ugyanabba helyezte a cselekményt, amit már láthattunk, csak épp nagyjából kétszáz évvel korábbra. Nyilván a világ akkor még kicsit más volt, de azért így is ismerős. A forgatáshoz is úgy álltunk hozzá, hogy igyekeztünk azt az érzetet és hangulatot újra megteremteni.
Mit gondolsz, miért vonzódnak ekkora tömegek a Trónok harca világához?
Szerintem ez leginkább eszképizmus lehet. Mindenki szeret egy kicsit kiszakadni a valóságból. Ilyen sztorikat mesélnek egymásnak az emberek már az ősidők óta. Érdekel minket a szex, érdekel a gyilkosság és érdekel a vér. Ha nem így lenne, nem mennének ilyen jól a Netflixen a true crime-dokumentumfilmek. (nevet) Ez van, ilyenek vagyunk.
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!