A Gyűrűk Ura: A két torony
2022.10.13. (The Lord of the Rings: The Two Towers) Hamarosan eldől Középfölde sorsa: a gonosz ereje egyre nő, mert szövetséget kötött a két torony: Barad-dúr, Szauron, a sötét úr vára és Orthanc, amely Szarumán, az áruló mágus erődje. Frodó, a Gyűrűhordozó és hű barátja, Samu Mordor földje felé tart, hogy a tűzbe hajítsa terhét: ám egy újabb veszéllyel kell szembenézniük – felbukkan Gollam, aki magának követeli a kincset. Eközben a szövetség még élő tagjai a Kósza vezetésével újabb harcokba keverednek. Rohan lovasai mellett küzdenek és különös szövetségesekre lelnek: az Entekre. Árnyék vetül a világra. A Sötét Úr hadseregei Gondor felé vonulnak. Kezdetét veszi a Gyűrűháború.
KRITIKA
A sodró tempójú kaszabolások, a tobzódó csata és a beszélő fák ellenére A Gyűrűk Ura-trilógia második három órájának legemlékezetesebb alakja egy rémítően csúnya, hasadt személyiségű exhobbit, akinek jobb a mimikája, mint Középfölde élő hőseinek.
Mehlhoffer Tamás
Ha valaki magyarórán nem tanulta meg az „in medias res” kifejezést, ideje, hogy megismerkedjen vele A Gyűrűk Ura második része kapcsán. Egyrészt azért, mert A két torony úgy hasít bele a történetbe, hogy az előző három óra részleteit felejtők, vagy abból kimaradók legfeljebb egy óra múltán vehetik fel a fonalat. Másrészt azért, mert a latin kifejezésekhez kapcsolható mű filmes viszonylatban ugyanúgy kiérdemli az eposz műfaji megjelölést, mint az Aeneis vagy az Odüsszeia.
A két torony elődjénél mindenképpen grandiózusabb, a hatásos látványeffekteket bőkezűen szórja, ahogy a Jurassic Park kreátora mondja: nem spórolnak semmin. Peter Jackson rendező pedig mindezt az eredeti mű elképzeléseihez való hűség jegyében tette. Ha Tolkien azt írja, tízezer ork és uruk-hai harcos támadja meg az emberek utolsó erődjét, akkor ott bizony tízezer, számítógép generálta, vagy alaposan kimaszkírozott, sötét katona robbantja fel a várfalat. Ha Tolkiennek az jutott eszébe, hogy mászkáljanak a fák, akkor nincs mese (persze az egész mese), az entek élethűen járnak föl meg le, és beszélnek. A látványorgiában jóllakathatjuk szemünket a hatalmas tájképek, a madárperspektívájú, komputer animálta várak és városok, valamint a Star Wars új részének csatajelenetét a Hupikék törpikékkel egy lapra soroló, félórás fináléval.
Minden spektákulum ellenére A két toronyban egyetlen szereplő „nyúlja le a műsort”, ahogy a bevált fordulataikhoz ragaszkodó amerikai kritikusok írni szokták. Ez a figura ráadásul nem is színész a szó hagyományos értelmében, mivel az Egy Gyűrű hatalmától megszédült véglény, Gollam emberi mozgásra épített számítógépes figura. Ő vezeti Frodót és Samut Mordorba, miközben szervilis, gyáva énje, valamint gyilkos indulatai játszanak vele – arcán is tükröződő -, skizofrén játékot. Ez a magánszám, amely nem mellékesen a számítógépes technika hiperrealista csúcsteljesítménye, párhuzamosan fut Frodó a Gyűrű miatti elborulásával: a hobbit a kezdet, Gollam a végeredmény. Ilyen lélektani játékot nemhogy egy kardozós mesefilmben, de a filmtörténet nagy darabjaiban sem nagyon látni.
A gyűrű szövetségénél kevésbé érzelmes, sodró sztori további erőssége a gonosz befolyástól szabaduló, magára találó Théoden király alakja és Aragorn új, hősiesebb arca, két gyengéje pedig a nőalakok háttérbe szorítása, valamint néhány trükk (például a farkaslovasok vagy gyűrűlidérc) elnagyolása. Ahhoz, hogy a film mégsem kapja meg a 100%-ot, nagymértékben hozzájárul a magyar szinkron szövegkönyve is, amely Tolkien archaikus ízű, de elevennek hangzó nyelvét összetéveszti a kisiskolás dagályossággal.
179 perc, új-zélandi-amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!