Blokád
2022.10.20. A Blokád című filmben Antall József alig fél évvel beiktatása után élete legnehezebb próbatételével találja szemben magát. Taxisok tüntetnek az Országháznál a drasztikus benzináremelés ellen. A demokráciából hamar kiábrándulva blokád alá vonják a várost, majd hamarosan az egész országot. Az ellenzék melléjük áll és forradalomra buzdít. A köztársasági elnök, a sajtó, a közhangulat velük szimpatizál, a karhatalom pedig magára hagyja a népszerűtlen intézkedések miatt népszerűtlen kormányt. Antall József, az egykori 56-os forradalmár hirtelen a barikád másik oldalán találja magát. Magára maradtan, frissen műtve, egy kórteremben. Mit tegyen, hogyan, milyen eszközökkel lesz képest ezt a helyzetet megoldani? A film nemcsak a taxisblokád négy napjának krónikája: a kulisszák mögötti küzdelmekbe, alkukba, és a válságot kezelő, a demokráciáért küzdő miniszterelnök magánéletébe enged bepillantást.
KRITIKA
Végre nekünk is van olyan maszkunk, ami miatt Gary Oldman Oscar-díjat nyert Churchillként! Ez nem sok jó, amit a Blokád című filmről el lehet mondani, de ennél többet sajnos nehéz találni benne.
Harmai Richárd
Nehéz megérteni, ha lehet egyáltalán, hogy mi a Blokád. Kurzusfilmnek, propagandának túl ártatlan, filmnek viszont túl érdektelen. Talán tanórának lehet a legjobb, úgyis pont másfél óra: egy dupla töriórát ki lehet váltani vele, mégiscsak jobb, mint a hideg osztályterem.
Pedig azt lehetett volna gondolni, ha valaki, hát Köbli Norbert (A vizsga, A berni követ, Félvilág, Szürke senkik, Örök tél, Trezor, Apró mesék, A játszma) képes lesz izgalmas, fordulatos, a szó legjobb értelmében hollywoodias forgatókönyvet írni a benzinárak növelése elleni országos magyar tüntetéssorozat, az 1990-es taxisblokád történetéből. De épp az ellenkezője történt: Köbli még azt is unalmassá varázsolta, amit pedig izgalmasnak képzeltünk. Ebben a filmben politikusok telefonálgatnak más politikusoknak, emberek ülnek nagy tárgyalóasztaloknál, és taxisok álldogálnak autóik mellett. Kiváló, konfliktusorientált, emberi drámákat is előtérbe állító forgatókönyvvel persze ez is lehetne izgalmas, de Köbli nem akarta pusztán a dramaturgia kedvéért megmásítani a történelmet, azt viszont nem sikerült megtalálnia a valóságban, mitől lesz izgalmasabb annál, hogy egy politikusnak a nagy elégedetlenség miatt részben vissza kell vonnia egy korábbi intézkedését.
Az előzetes reklámanyagok például azt emelték ki, hogy mivel a film kitér Antall József 1956-os tevékenységére is, a drámát az adja majd, hogy Antall előbb lázadóként áll a barikád egyik, majd népszerűtlen miniszterelnökként a másik oldalán – de a forgatókönyv és az első játékfilmes dokumentumfilm-rendező Tősér Ádám valójában semmit nem kezdenek ezzel a párhuzamossággal. Sem.
A politikáról, a népről, a magyar rendszerváltásról, a hatalom természetéről vagy bármi hasonlóról megfogalmazott, találó gondolatok híján marad a zavarba ejtő kurzusfilmes beütés. A Blokád valami rejtélyes okból – talán mert a mumus SZDSZ alapítótagja volt? – Göncz Árpádot állítja be nagyjából a patás ördögnek, egy butácska, hataloméhes, erkölcstelen, tisztességtelen népszerűséghajhásznak, aki merő gonoszságból 
egymaga torpedózta meg a taxisok és a kormány közti békét. Szegény Gáspár Tibor így nem örülhet, hogy hordhatja Oldman Churchill-sminkjét is kenterbe verő Göncz-maszkot, hiszen a karaktere szinte paródia, pláne a feddhetetlen hős, önfeláldozó szent Antall József mellett, akit Seress Zoltán játszik szerencsére csak egy kicsit meghatódva a karaktere nagyságától. Fiatalkorában pedig ifj. Vidnyánszky Attila, aki megérdemelt volna egy tisztességes ’56-os filmet, mert az ő figurájában több élet van, mint a Blokád összes többi részében együttvéve.
Mire kihirdetik, hogy a Blokád Magyarország hivatalos nomináltjaként nem kerül be az Oscar-díj nemzetközi kategóriájának szűkített listájára, már el is felejtjük ezt a filmet.
105 perc, magyar
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!