2011.02.03.- Gulliver utazásai

KRITIKA

Szegény Jonathan Swift forog a sírjában.

Villányi Dániel

A tizennyolcadik századi ír szerző Gulliver utazásai című regénye négy részt ölel fel: főhőse megjárja a lilliputiak, az óriások, a filozófusok és a nyihahák földjét is. Ebből filmünkben csak az aprónép (és néhány perc erejéig az óriások) világában tett látogatás jelenik meg egy huszonegyedik századi hőssel, de nem ez az egyetlen különbség az alapműhöz képest. Swift regénye a világirodalom egyik klasszikusa, tele fordulatos kalandokkal, maró szatírával és társadalomkritikával. Ezt az alapanyagot sikerült most lebutítani egy faék egyszerűségű vígjátékká, amely maximum óriási pisilős poénokkal van tele, meg Jack Black hatalmas arcával. A kevés pozitívum egyike, hogy a főgonoszt alakító Chris O’Dowd kiváló ír komikust (The IT Crowd, Rockhajó) végre jelentősebb moziszerepben is láthatjuk, valamint hogy a sztori néhol ötletesen játszik rá a modern popkultúra elemeire (Gulliver a moziélményeiből merítve teremt saját mitológiát Lilliputban, a kisembereket pedig Prince dalainak segítségével tanítja csajozni).
Jonathan Swift a négykötetes regénye végén lesújtó konklúzióra jut: az ember a legszörnyűbb lény a világon, világa megérett a pusztulásra. Ha látná a műve majd’ háromszáz évvel későbbi filmadaptációját, nem érezné magát megcáfolva.

85 perc, amerikai

Kapcsolódó cikkek:

No related posts.