Semmi
2022.11.03. (Intet) „Semminek nincs értelme. És ha semminek nincs értelme, semmit sem érdemes csinálni.” Ezekkel a szavakkal viharzik ki a nyolcadikos Pierre-Anthon az osztályából. Ezt követően felmászik a kertjük fájára, hogy onnan demonstrálja a semmittevést. Osztálytársai szeretnék bebizonyítani a fiúnak, hogy az életnek van értelme, ezért egy sajátos paktumot kötnek: egy elhagyott épületben fontosnak tartott tárgyakat kezdenek összegyűjteni. A fontosság azonban hamarosan egyre elvontabb fogalmakba csap át, a játék pedig túllép minden addigi szabályon, és egyre veszélyesebbé válik. A fiataloknak kicsúszik a kezükből az irányítás és egymás után vesztik el gyermekkoruk ártatlanságát.
KRITIKA
A fiatalkori egzisztenciális krízis ennyire vad és kétségbeesett csoportos hatását bemutatni érdekfeszítő koncepció, és bár a regény erejét nem tudja elérni, a katarzis a filmben sem marad el.
Matheika Ábris
A Semmi hiteles képet fest az általános felszínes kommunikációról egy nyolcadikos diák és a „felettesei” között, legyen az egy tanár vagy szülő. Érthető, hogy az osztály tagjai miért nem tudják túltenni magukat a megvilágosult társukon, aki ráébredve, hogy az égvilágon semmi nem számít, óra közben feláll, kisétál az iskolaajtón, és véglegesen egy közeli szilvafára költözik. Bár tagadják, de mindegyiküket megfertőzi a gondolat, hogy esetleg igaza van, de nem hagyják, hogy az övé legyen az utolsó szó. Megállapodnak, mindegyikük elvehet valamit valakitől. Valamit, ami tényleg számít, és ezt a valamit rá kell helyeznie a fontos dolgok egyre növő kupacába. Egy pár szandál, egy hörcsög, egy imaszőnyeg, a Krisztus szobor a templomból. Beindul a hógolyóeffektus, s a kérések egyre extrémebbek lesznek. A gyerekek egyre nagyobb daccal és félelemmel növelik az élet értelmét jelképező kupacot. Ha akarják, ha nem, már nincs visszaút.
A kétségbeesett hatás átjön, de nem annyira, mint a könyvben. A gyerekek alakításai változó minőségűek, páran pedig messze túl idősnek tűnnek a többiekhez képest. Nincs könnyű dolguk, mivel a film sok mindent kimondatlanul hagy, ezért nem kevés múlik egy arckifejezésen vagy egy apró mozdulaton.
A Semmi nem üti meg az alapjául vett könyv szintjét, és valószínűleg pont azok fogják a legkevésbé élvezni, akik azt olvasták. De a film ettől függetlenül egy kellően sötét, néhol felkavaró és katartikus élmény.
87 perc, dán-német
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!