Vérapó
2022.12.01. (Violent Night) Ez nem lesz egy csendes éj… Amikor egy csapat zsoldos betör egy jómódú család birtokára szenteste, és túszul ejtenek mindenkit odabent, a támadók nincsenek felkészülve az igazi meglepetésre: Mikulás (David Harbour, Fekete özvegy, Stranger Things) is ott van a terepen, és meg fogja mutatni, hogy a Télapó nem egy szent…
KRITIKA
Mi történik, ha egy filmbe gyúrják össze az első Die Hardot az első Tapló Télapóval, majd hozzápakolnak egy kis Reszkessetek, betörőket, hogy a végén még némi Karácsonyi éneknek is jusson hely? Pontosan ez.
Tóth Csaba
A Vérapó klasszikus high concept-film, amit jó eséllyel azzal a mondattal adhattak el a Universal stúdió fejeseinek, hogy „Képzeljétek el az első Die Hardot, csak John McClane helyett egy Mikulással a főszerepben. Vagyis nem egy Mikulással, hanem A MIKULÁSSAL”. Ha stúdiófőnök lennék, erre én sem mondtam volna nemet, pláne azután, hogy közlik: a Náci zombik első két részével világhírűvé vált Tommy Wirkola ül majd a rendezői székbe. A Vérapó nem árul zsákbamacskát: nem állunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy egyfajta „best of”-ja a nem tipikus karácsonyi moziknak. A vicces az egészben az, hogy ugyan szinte minden eleme ismerős más filmekből, ebben a formában mégis egészen frissnek hat. Rutinos karácsonyi filmnézőként mikulásos pornót is láttam már, de olyan filmet még nem, amiben nagydarab, piros kabátos és pirospozsgás emberünk egy hatalmas harci pöröllyel veri szét a géppisztolyos rosszfiúk arcát, miközben a háttérben ezerrel szólnak az ünnepi dalok.
A Vérapó már a főszereplőjével behúz minket. A film elején David Harbour (a Stranger Things dobogó szíve) ül egy bárban, és egy másik télapójelmezes fickóval italozgatás közben panaszkodik arról, hogy a karácsony elvesztette a régi varázsát, és kezd elege lenni ebből a melóból. Majd kissé ittasan elindul, de előtte még egy gyanúsan személyes ajándékot hagy ott a bárpultos nő gyerekének, és nem a főbejáraton, hanem a tetőre vezető lépcsőn távozik, hogy ott aztán felszálljon a rénszarvasok által húzott repülő szánjára, amiről… összeokádja az alatta elterülő várost. És még csak a film első perceiben járunk. Ez a Mikulás valóban Mikulás, aki maga sem tudja, hogyan csinálja a kisebb-nagyobb trükkjeit (például a kéményeken át közlekedést), és általában a magyarázatot elintézi annyival, hogy „karácsonyi varázslat”. Emberünk aztán nagyon gyorsan súlyos helyzetben találja magát: a dúsgazdag Lightstone családhoz 
épp akkor viszi az ajándékait, amikor profi fegyveres rablók csoportja túszul ejti őket. Mivel egy cuki kislány is van ott, aki igazán hisz a karácsonyban, Mikulás nem hagyhatja magára őket, így jobb híján előveszi a régi harci ösztönét és harci pörölyét, hogy szembeszálljon a John Leguizamo vezette rosszfiúkkal.
Wirkola filmje őrült menet, ami vadul keveri a humort a régimódi, lövöldözős-bunyózós akciófilmek szellemiségével, de belefér a képbe még némi gore is (a film időnként meglepően brutálissá válik), azonban arra végig figyelnek, hogy üzenetében, hangulatában és az érzelmeit tekintve a Vérapó egy hamisítatlan karácsonyi film legyen, vér- és bélontás ide vagy oda. Nem több egy szuperfrankón elkészített B-filmnél, de nem is próbál többnek látszani. Az ünnepek eddigi legkellemesebb meglepetése.
112 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!