I Wanna Dance with Somebody: Whitney Houston története
2022.12.22. Whitney Houston minden idők egyik legnagyobb női R&B popénekese volt. A film nyomon követi minden idők egyik legnagyobb női R&B popénekesének útját az ismeretlenségtől a zenei szupersztárságig.
KRITIKA
Zenés életrajzi film azoknak, akiket a zenés életrajzi filmekből leginkább csak a zene érdekel.
Tóth Csaba
Whitney Houstonról általában két dolog jut elsőre az ember eszébe: egyrészt az, hogy elképesztő énekhangja volt, másrészt pedig, hogy a csodálatos tehetséghez egy tragikus életvitel társult. Kasi Lemmons rendező (Mondd, testvér!, Harriet – Szabadság vagy halál) és Anthony McCarten forgatókönyvíró (A mindenség elmélete, A legsötétebb óra, Bohém rapszódia, A két pápa) nagyon kedves emberek lehetnek, akik mindenkiben csak a jót látják. Más okot – mondjuk Houston családjának beleszólásán kívül – ugyanis nem igazán tudok elképzelni arra, hogy egy ennyi nehézséget felvonultató életből szinte kizárólag a jó pillanatokat emeljék ki. Houston életének sötét foltjai (a férje verte őt, sőt, együtt drogoztak a kislányuk előtt, aki később maga is drogfüggő lett, és ebbe halt bele…) itt szinte csak említés szintjén vannak jelen, vagy olykor még úgy sem, miközben a dicsőséges fellépések és örömteli momentumok hosszú, ráérős nagyjeleneteket kapnak.
Történetmesélési szempontból az I Wanna Dance with Somebody egyetlen erénye, hogy bemutatja, és ezzel a kánon részévé teszi az énekesnő biszexualitását, valamint a kapcsolatát Robyn Crawforddal. Ezt leszámítva az alkotók végig kapkodnak, már-már a Wikipédiát idézve haladunk pontról pontra az énekesnő karrierjének legjelentősebb eseményei között, esélyt sem adva arra, hogy kicsit is elmélyedhessünk bármiben. Az alkotókat láthatóan egyetlen dolog érdekelte igazán: Houston néhány legendás fellépésének alapos rekonstruálása, és ha valamiben, ebben a film tényleg igazán jó. Naomi Ackie pompás Houston-helyettes, és ez a hatalmas hang (az eredeti hangfelvételeket használták) olykor még akkor is lúdbőrözést okoz, ha magukat a dalokat nem annyira csíped.
144 perc, amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!