Jövő nyár
2022.01.12. Milán, a 18 éves nyughatatlan gimnazista nyári táborban vesz részt osztálytársaival. Szerelmi háromszög kezd el alakulni közte, Anna és Dani között. A három fiatal a társaságból kiválva a saját útját járja, de az események váratlan fordulatot vesznek. Egy év elteltével az osztály visszatér a kirándulás helyszínére, ekkor már Milán nélkül: a fiú időközben öngyilkos lett. Az emléke kitörölhetetlen nyomot hagyott bennük. Megpróbálják felidézni a történeteket, és keresik a választ arra, vajon elkerülhető lett volna a tragédia? Vajon az osztálytársak együtt fel tudják dolgozni a traumát?
KRITIKA
Kárpáti György Mór második nagyjátékfilmje egy állami támogatás nélkül készült szerelemprojekt: a Jövő nyár fontos társadalmi témát dolgoz fel, de elvont stílusa miatt nehezen jut el a célközönséghez.
Rácz Viktória
Furcsa helyzetben van a filmgyártás Magyarországon. A NFI elsőfilmeseket szerény költségvetéssel támogató Inkubátor programjának keretében sorra készülnek a kifejezetten erős rendezői bemutatkozások, amelyek elég gyakran vesznek górcső alá trendi vagy éppen kényes témákat – azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy ezek az ígéretes alkotók a felfedezésük után nehezen vagy egyáltalán nem kapnak állami támogatást a második nagyjátékfilmjükhöz. Nem véletlen, hogy sok rendező választja a támogatás nélküli filmezést Hajdu Szabolcstól kezdve Schwechtje Mihályon át Reisz Gáborig, és az inkubátoros Guerillával debütáló Kárpáti György Mór is állami pénz nélkül forgatta le Jövő nyár című második nagyjátékfilmjét. A rendező első filmjében az 1848-49-es szabadságharc témájához nyúlt, de nagyon máshogy, mint a grandiózus történelmi kalandfilmnek szánt Most vagy soha!; a Guerilla a nemzet sorsa helyett a személyes drámákra fókuszálva egy testvérpár konfliktusát helyezi középpontba, akik ugyanabba a lányba szeretnek bele. Két évszázaddal később, a napjainkban játszódó Jövő nyár ugyanúgy egy szerelmi háromszögre épül, csak itt épp két testvér helyett két barát szeret bele a kedves mosolyú új lányba a nyári táborban. És hamar kiderül, hogy bár nekik már nem kell a bokorban rejtőzködő ellenségtől rettegniük, a mai fiatalok lelki egészsége attól még romokban hever.
A Z generáció megérkezett a magyar filmbe, 2022-ben kapásból három főszereplője volt mai tizen-huszonéves fiatal (Larry, Hat hét, Zanox – Kockázatok és mellékhatások), és már készültek olyan alkotások is, amik konkrétan az egész generációról akartak mondani valamit. Schwechtje Mihály a Remélem legközelebb sikerül meghalnod 
-ban, Hartung Attila pedig a FOMO – Megosztod, és uralkodszban festett nem túl optimista képet a mai kamaszok lelkivilágáról. Az előbbiben – ahogy azt a címe is jelzi – különösen nagy hangsúlyt kapott a tinédzserkori öngyilkosság, és erről szól Kárpáti filmje is, csak egészen más megközelítésben. A Jövő nyár úgy Z generációs film, hogy viszonylag keveset használja a fenti két 
filmet meghatározó online teret, a gyerekeket a természet lágy ölén, a bükkaljai iskolai táborban látjuk, és az események katalizátora sem köthető az internethez.
A film egy beszélőfejes interjúsorozattal kezd, amiben az osztály tagjai nyilatkoznak különböző témákban: vágyakról, tervekről, félelmekről, frusztrációkról vallanak. Ez a leginkább generációs jellegű és egyben legemlékezetesebb jelenet az egész filmben; a ténylegesen tinédzserkorú színészek őszinte mondatai viccesek, aggasztóak, elgondolkodtatók. Kár, hogy Kárpáti ezek után sokkal nehezebbé teszi azt, hogy bármit is megtudjunk a hőseiről. Baljós atmoszférájának köszönhetően a film sokáig egy horrorfilm ígéretét sejteti magában – az első fél óra alapján akár pszichohorror vagy egy slasher is kisülhetett volna belőle. Végül megmarad egy lélektani drámának a depresszióról és a gyászról, de az elliptikus narratíva és a kiismerhetetlen szereplők miatt nehéz érzelmileg kapcsolódni a történethez, így hiába szól súlyos dolgokról a Jövő nyár, ürességérzetet hagy maga után.
73 perc, magyar
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!