A Fabelman család

By Echte on 06 February 2023 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2023.01.19. (The Fabelmans) Sammy Fabelman mindene a filmkészítés, művészi lelkű édesanyja, Mitzi pedig büszkén támogatja és bátorítja érdeklődésében. A tudományokat többre tartó, munkájában sikeres apja, Burt se nézi rossz szemmel Sammy munkáit, ám inkább tekinti komolytalan hobbinak. Az évek folyamán Sammy mintegy dokumentálja családja kalandjait és egyre kidolgozottabb amatőrfilmeket készít húgai és barátai főszereplésével. 16 éves korában, amikor az Államok nyugati felére költöznek, Sammy felfedez egy szívszaggató titkot anyjáról, ami átértékeli kapcsolatukat és megváltoztatja mindannyiuk életét. Steven Spielberg A Fabelman családdal rendkívül személyes portrét álmodott a vászonra egy a 20. századi Amerikában felnövő fiúról, akinek történetében mozgóképes emléket állít azoknak az dolgoknak és annak a családnak, amik és akik hatással voltak életére és pályájára.

7 OSCAR-JELÖLÉS 2023
(Legjobb film; Legjobb női főszereplő: Michelle Williams; Legjobb férfi mellékszereplő: Judd Hirsch; Legjobb rendező: Steven Spielberg, Legjobb eredeti forgatókönyv; Legjobb zene: John Williams; Legjobb látvány)

KRITIKA

Ha csak arról lenne szó, hogy Steven Spielberg felszállt arra az Amarcord-vonatra, amelyet tán Quentin Tarantino indított, vissza a múltba, a filmőrültek XX. századának privát fényektől és közneonoktól pompázó Amerikájába, s külön szerelvénye lett ott Richard Linklaternek és Paul Thomas Andersonnak is… Már akkor is azt írhatnám, hogy a mozi egyik főmasinisztája alaposan bedurrantott a cinefilkazánba. De ennél sokkal több történt: legújabb filmje saját életművének is igazi különlegessége. S olyan gyönyörű, hogy – hadd használjam e bevett, elragadtatott fordulatot -, nehéz hozzá méltó szavakat találnom.

Kovács Gellért

De keresek, ez a mesterségem – pedig nagy a kísértés, hogy Spielberg (filmbeli családnevén Fabelman) emlékei nyomán a saját filmrajongásom eszmélésére is visszarévedjek. Nem teszem, és Spielberg varázslatának is az a legnagyobb erénye most (150 perc varázslatra elég erény!), hogy ő sem magától elájulni hívta össze csodálatos alkotótársait. No persze, mivel ez a film valóban jelentős mértékben merít a rendező gyermek- és ifjúkorából (így egész nyugodtan hívhatjuk életrajzi játékfilmnek is), és alapvetően arról szól, hogy Spielberg miért – és kicsit arról is, hogy hogyan – lett filmes, valamint természetesen szeretné magát és a hivatását szeretetre méltónak bemutatni, arra hiába is számítana a befogadó, hogy a főhős, a kis Sammy (picinek Mateo Zoryan, nagyobbnak Gabriel LaBelle alakítja, mindketten imádnivalóak) lerakja amatőr kameráját, kirántja belőle a szalagot, és a celluidot saját háta megkorbácsolására használja. A Fabelman család hálás műremek. Hálás a moziért, mint önkifejezési eszközért, hálás Hollywoodért, hálás a családért, hálás a tehetségért. És hálás azokért is, akik nézik a filmeket.
És ilyen mozgóképet, meglehet, még egyetlen anya emléke sem kapott Hollywoodban.
Igen, elsősorban Mitzi Fabelmanról (Oscart Michelle Williamsnek!) szól, akit Spielberg a saját édesanyjáról mintázott. Mint ahogy szinte minden és mindenki létezett körülötte, aki itt látható (az apa Paul Dano, a nagybácsi Seth Rogen; az sem mindennapi, ahogy ők játszanak). Mindenki, aki közös erővel gyűrte össze az eldobható terítőt a közös étkezés után az asztalon, és csomagolta a teríték közepébe a műanyag evőeszközöket. „Mitzi nem szeret mosogatni?” – kérdi a nagybácsi (Oscart Judd Hirsch-nek!), de holokauszttúlélőként tudja ő is, miért nincs porcelán a Fabelman családban. A gyerek Steven Spielberg is így létezhetett, ilyen lehetett, mint Sammy, Janusz Kaminski kamerája pedig minden bizonnyal azokon az elegánsan, finoman káprázatos szűrőkön keresztül mutatja őt, amelyeken keresztül a mester emlékszik azokra a régi időkre.
Fontos, hogy A Fabelman család azért is megható és igaznak (valódinak) tűnő, mert áthatja, a kockák legbelső rétegéig átitatja a szomorúság is. A zsidóság szorongása, a II. világháborút túlélőké, a bizonyítani és szeretni vágyóké. Azoké, akik hiszik is meg nem is, hogy övék is az amerikai álom. Azoké, akik tudják, hogy miattuk is olyan híres az az ország. És mégis kiírthatatlan belőle az antiszemitizmus. Spielbergnek is volt tinédzserkorában gúnyneve a középiskolában (képzelhetjük, mivé alakították a kegyetlen kölyöknyelvek a Spielberg nevet, ha itt Bagelmennek csúfolják…), az ő filmes kreativitásának is inkább az anyukája volt a rajongója, mint az édesapja. És ott is voltak súlyos titkok, amelyeket egyszer fel kellett oldani, s amelyekkel tovább kellett élni.
Fabelmanéknek is van (Azonos? Talán.), s miközben ezek ránehezednek a családra, Sammy filmeket forgat, s nocsak, terepen pont úgy festenek cserkésztársaival, mint az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag nyitányában azok a bizonyos cserkészsrácok. És nocsak, később mintha a Ryan közlegény megmentését készítené elő Sammy egy másik nagy ovációval fogadott amatőr filmjével. És nini, az iskola ’60-as évekbeli bálja megszólalásig (kicsit még azon túl is) hasonlít egy bizonyos 1955-ös sulibulira. És mintha A Fabelman család legerősebb hatású film-a-filmben pillanatában ott lenne A cápa egyik legendás strandsnittje is…
Aligha meglepő, hogy Spielberg számos alkalommal hivatkozik filmográfiája jó néhány pillanatára (többre, mint amit felidéztem most), ám az, hogy ezt ilyen ízléssel, a legcsekélyebb öntetszelgés nélkül teszi, kifejezetten bámulatos és megindító hatású. Ettől is lesz A Fabelman család valóban személyes és nem személyeskedő mozivarázslat. És attól is, hogy, bár miliőábrázolása egészen pompás (mintha erre „gyakorolt” volna a West Side Storyval, amellyel kapcsolatban lehetett tudni, hogy azért is fontos Spielbergnek, mert a musical lemeze volt az első bakelit, amelyet otthonra megvásároltak), de csak pont annyira, mintha Spielberg beült volna egy DeLoreanbe, és kis csoportokban szereplőket hozott volna a filmjébe. És nem. Direkt nem arra gondoltam most, hogy olyan, mintha a múltban forgatta volna. A Fabelman család nagyon is mai film, nagyon is egy idős direktor filmje, és nagyon is fontos, hogy ezt a 2020-as években láthatjuk. A Fabelman család összefoglaló film, visszarévedő film. Olyat nem lehet a múltban leforgatni. Olyat csak rekonstruálni lehet és érdemes. Kellenek hozzá az évtizedek, kell a mozitörténet, kell az, hogy ma már csak kevesen tudják, hogyan lehet egy kiszúróval sufni-filmtrükköt csinálni, meg mi is az a házi vágóállomás – és mit jelenthet a kezünk árnyéka egy végtelenül reménytelennek tűnő estén, a gyerekszobánkban.
De amíg lesznek gyerekek, akik néha vérző orral mennek haza, amíg lesznek nagybácsik, akik elmondják, miért a művészet a legfontosabb dolog a világon, amíg lesz film és lesznek nézők, addig az olyan filmek, mint amilyen A Fabelman család, visszaadhatják, és életben tarthatják… Igen, az embert.
Olyan jó, hogy van nekünk egy Steven Spielbergünk, s olyan nagyszerű, hogy 75 évesen, ilyen művekkel a háta mögött megcsinálta élete egyik legjobb filmjét!
Legyünk hálásak a sorsnak, hogy megélhettük, hogy megcsinálta.